"Határok", "trauma", "toxikus", "gaslighting" - fegyver lett bizonyos terápiás kifejezésekből?

Napjainkban egyre több és több ember kéri szakember segítségét a mentális problémáinak legyűréséhez. Ez a trend, bár alapvetően nagyon kívánatos, mégis vissza tud ütni: sokan ugyanis visszaélnek az olyan terápiás szakkifejezésekkel, mint "határok", "toxikus" vagy épp "gaslighting". Mások pedig arra "használják" a terápiát, hogy igazolást nyerjenek az összes káros szokásukhoz. 

"A párom egy igazi nárcisztikus volt!". "Nagyon toxikus a munkahelyi környezet, a főnök folyamatosan gaslightingol mindenkit!". (A gaslighting a bántalmazás egy formája, olyan pszichológiai manipuláció, amelynek során a bántalmazó szándékos félrevezetés és hazugság által eléri, hogy a bántalmazott folyamatosan megkérdőjelezze a saját emlékeit és valóságérzékelését – a szerk.) "Megmondtam a barátnőmnek, hogy ezek a határaim és legyen szíves tartsa be őket, de ezzel valószínűleg megtriggereltem a szorongó-kötődési stílusát." Ezek a példák ugyan a képzelet szüleményei, de a helyzet az, hogy a valóságban is jelentősen megugrott az ilyen és ehhez hasonló kijelentések száma az emberi interakcióink során. Ugyanis bár az egy nagyon üdvözítendő dolog, hogy egyre több és több ember veszi igénybe a mentálhigiéniás szakemberek segítségét, ezzel párhuzamosan megszületett egy másik jelenség is: a terápiás szakkifejezések fegyverré kovácsolása. 

A terápiás szakkifejezések köznyelvben való használata ugyan nem újkeletű jelenség, korábban a "hisztéria" és a "belső gyermek" kifejezéseket is többen használták a hétköznapi interakcióik során is. Ám napjainkban van egy el nem hanyagolható tényező, és ez a közösségi média. Manapság ugyanis nem csak többen, de máshogy is használjuk ezeket a fogalmakat, mint ahogy "kellene". A terápiának ugyanis eredetileg nem az lenne a célja, hogy a legönzőbb, legéretlenebb és legfelelőtlenebb gondolatainkban megtámogasson. 

A terápiás nyelvezet káros használata talán akkor robbant be a köztudatba, amikor Jonah Hill színész több százezer figyelő szempár előtt, a közösségi médiában veszett össze az aktuális kedvesével. A színész ugyanis a "határaira" hivatkozva akarta megtiltani a párjának, hogy sokat mutató fürdőruhát hordjon vagy hogy ellenkező neműek társaságában múlassa az időt, ez pedig a legtöbb kommentelő szerint pusztán kontrolláló magatartás és annak a racionalizálása volt. 

Egy fiatal nő Tiktokon osztott meg egy esetet, ami hamar vírusként kezdett terjedni a közösségi médiában. Azzal kezdte a beszámolóját, hogy kettő barátja meglátogatta New Yorkban, és mivel ő nem akarta, hogy bárki is az anyagiakon aggódjon, ezért nála laktak és vacsorázni is meghívta őket. Majd miután hazautaztak, három hónap eltelt anélkül, hogy a kettő illető jelentkezett volna, egy idő után pedig már az üzenetire sem válaszoltak. Amikor végül rákérdezett az egyikőjüknél, hogy mégis mi a helyzet, azt a választ kapta: azzal, hogy ő fizetett mindent az ottlétükkor, manipulálta őket, és "már nem szolgálják egymást". Mint mondta, erre annyit kérdezett vissza, hogy "a terapeutád mondta ezt?"

– írja a Psychology Today. A tudományág elterjedésével egyetemben egyre többekben gyökerezett meg az önkiteljesedés és az öngondoskodás igénye, ami alapvetően egyáltalán nem baj, csakhogy sokan eljutottak odáig, már szinte semmi más nem számít. Ha pedig az aktuális partnerük felhívja a figyelmet az önzésükre, azzal "megsérti a határaikat". Emellett pedig a terápiás szakkifejezéseket gyakran arra használják, hogy jellemezzék a partnerük cselekedeteit, ahelyett, hogy egyszerűen és tényszerűen elmondanák őket. 

A határok és a trauma szavak helytelen használata: a "határok" ideális esetben azon választóvonalakat jelzik, amelyeket ha valaki átlép, már tolerálhatatlan viselkedésnek számít. Ilyenek például a megcsalás vagy a fizikai erőszak, nem pedig az időnkénti figyelmetlenség vagy késés. A trauma pedig egy szintén egy alapvetően szigorúan körülhatárolt fogalom; bár manapság a legkisebb kellemetlenségre is hajlamosak vagyunk rámondani, hogy traumatikus, ez távol áll az igazságtól. A definíció alapján a trauma egy olyan esemény, amely alapjaiban bolygatja fel az idegrendszer működését, így az agy és ennek következtében a test is újra meg újra "átéli" a traumatikus esemény okozta tüneteket.   

Minden emberi kapcsolatunk toxikus, mindenki bántalmazó és gaslightingol: bár valóban nem helyes megkérdőjelezni valaki bántalmazását, mégis figyelni kellene arra, hogy nem agassuk rá a bántalmazó jelzőt azonnal mindenkire, csak azért mert "valaki azt mondta" – írja a mindbodygreen.com. Végtére is minden embernek lehetnek toxikus jellemvonásai, a kulcs azonban a szándékon van. A bántalmazó ember ugyanis következetesen és szándékosan árt mentálisan, érzelmileg, fizikailag vagy szexuálisan az áldozatának.  Ráadásul nem is áll szándékában sem ezt megváltoztatni. A gaslighting során pedig az elkövetőnek az a szándékolt célja, hogy az áldozatban kétségek ébredjenek a saját emlékezete és valóságérzékelése iránt, ez azonban nem ugyanaz, mint tévesen emlékezni valamire. 

Az érzelmek kifejezése és megélése: bár nagyon fontos és hasznos dolog is megélni és kifejezni az érzelmeinket, felnőtt emberként fontos, hogy ezt a megfelelő mederben tartsuk. Hiszen a düh épp olyan érzés, mint az öröm, mégis nagy problémákat okozna, ha kontrollálatlanul ontanánk a környezetünkre, mert mi éppen "teljes valójában megéljük az érzelmeinket".  

Az pedig, ha alapból terápiás szakkifejezésekkel vagdalkozva megyünk neki egy konfliktusnak a párunkkal, azt fogja eredményezni, hogy a szóban forgó partner valószínűleg máshogy fogja látni a saját cselekedetét, ezért pedig rosszul fog reagálni a kritikára. Az nagyon félreviheti a probléma megoldására tett erőfeszíteseket, ha azon vitatkozunk, hogy ki nárcisztikus és ki nem. Eli Finkel terápiás szakember és író szerint nagyon rosszat tesz a házasságoknak, ha a felek az önkiteljesedést és a saját igényeik kielégítését keresik benne. Természetesen nem lehet ezektől teljesen eltekinteni, de mint mondja, nem szabad csak erre fókuszálni, mert az garantáltan tévút. De a trauma vagy a trigger kifejezések is gyakran "indokolatlanul" vannak használva, amire már többen felhívták a figyelmet, mondván, hogy depressziót vagy traumát diagosztizálni ott, ahol nincs, tiszteletlenség a ténylegesen ezt elszenvedő alanyokkal szemben. 

Joe Nucci egy mentálhigiéniás szakember, aki Instagram-oldalán számtalan posztban beszélt már a jelenségről. A férfi egy bejegyzésében például összegyűjtötte az öt leggyakrabban tévesen használt pszichológiai szakkifejezést. Ilyen például a trauma, mondván, hogy az emberek életében számtalan negatív esemény történhet, ezek azonban nem mindig lesznek "traumatikusak". Vagy épp a nárcisztikus: "Az emberek lehetnek nagyon, adott esetben krónikusan önzők és bántalmazók is, anélkül, hogy nárcisztikusak lennének" – fogalmazott a szakember. De ide tartozik a gaslighting is, Joe Nucci szerint ugyanis az emberek hazugok és manipulatívak is lehetnek, ez azonban még nem meríti ki a gaslighting fogalmát. "A gaslighting egy nagyon speciális formája a pszichológia abúzusnak" – szögezte le. 

A szakember a közösségi médiában terjedő mémekkel szemben is felveszi a harcot: gyakran reagál rájuk annak érdekében, hogy rávilágítson, a szakma szempontjából helyes vagy helytelen dolgot közvetítenek. Például, bár több poszt szerint is az ember szeretetnyelve épp a szöges ellentéte a "toxikus berögződésenek", Joe Nucci rávilágít, hogy a kettőnek a valóságban semmi köze egymáshoz. Mint mondta, sem adatszerű sem pedig anekdotikus bizonyíték nem áll rendelkezésünkre arról, hogy a kettő kölcsönhatásban állna egymással. 

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!