Meghalt Henry Kissinger

100 éves korában elhunyt Henry Kissinger.

Szerdán, november 29-én, 100 éves korában elhunyt Henry Kissinger, diplomata, akinek nemzetbiztonsági tanácsadói és külügyminiszteri szerepe két elnök alatt kitörölhetetlen nyomot hagyott az Egyesült Államok külpolitikájában. Nobel-békedíjat is kapott.

Geopolitikai tanácsadó cége, a Kissinger Associates Inc. közleménye szerint Kissinger Connecticutban halt meg otthonában.

A Reuters azt írja a közleményre hivatkozva, hogy Kissingert szűk családi körben fogják eltemetni, majd szerveznek az emlékére egy nyilvános búcsúztatót is New Yorkban.

Kissinger még azután is aktív volt, hogy idén májusban betöltötte a 100. életévét, részt vett a Fehér Házban tartott találkozókonk könyvet adott ki a vezetési stílusokról, és tanúskodott a szenátus bizottsága előtt az Észak-Korea által jelentett nukleáris fenyegetésről. 2023 júliusában meglepetésszerű látogatást tett Pekingben, hogy találkozzon Hszi Csin-ping kínai elnökkel.

Az 1970-es években, a hidegháború közepette az évtized számos korszakot megváltoztató globális eseményében közreműködött, miközben Richard Nixon republikánus elnök alatt nemzetbiztonsági tanácsadóként és külügyminiszterként szolgált.

A német származású zsidó menekült férfi erőfeszítései az Egyesült Államok diplomáciai nyitásához vezettek Kínával, munkássága mérföldkőnek számító amerikai és szovjet fegyverzetellenőrzési tárgyalásokhoz, Izrael és arab szomszédai közötti kapcsolatok kibővítéséhez, valamint az Észak-Vietnamgal kötött párizsi békemegállapodáshoz vezetett.

Kissinger külügyminiszterként a Watergate-botrányt is túlélte, a következő elnök, Gerald Ford távozásáig a helyén maradt.

Sokan üdvözölték Kissingert széleskörű tapasztalatáért, mások pedig háborús bűnösnek bélyegezték, amiért támogatta az antikommunista diktatúrákat, különösen Latin-Amerikában. 

1973-as Nobel-békedíja – amelyet közösen ítéltek oda az észak-vietnami Le Duc Tho-nak, aki visszautasította – a valaha volt egyik legvitatottabb békedíj volt. A Nobel-bizottság két tagja lemondott a kiválasztás miatt, mivel kérdések merültek fel Kambodzsa titkos amerikai bombázásával kapcsolatban, amelyben több százezer ember vesztette életét.

Ford "szuper külügyminiszternek" nevezte Kissingert, de megjegyezte "szúrósságát" és magabiztosságát is, amit a kritikusok inkább paranoiának és egoizmusnak neveztek. Még Ford is azt mondta: "Henry a fejében soha nem követett el hibát."

Mogorva arckifejezésével és német akcentusával Kissinger agglegénykorában sztárokkal vette magát körül Washingtonban és New Yorkban. Azt mondta, hogy a hatalom a végső afrodiziákum.

Kissinger tartózkodó volt, ha a magánéletéről volt szó, bár egyszer azt mondta egy újságírónak, hogy cowboy-hősnek tartja magát, aki egyedül lovagol.

Heinz Alfred Kissinger a németországi Furthban született 1923. május 27-én, családjával 1938-ban költözött az Egyesült Államokba az európai zsidóság kiirtására irányuló náci üldöztetések elől.

Nevét Henryre változtatva Kissinger 1943-ban honosított amerikai állampolgár lett, a második világháborúban az amerikai hadseregben szolgált Európában, és ösztöndíjjal a Harvard Egyetemen tanult, ahol 1952-ben mesterfokozatot, 1954-ben pedig doktori fokozatot szerzett. A következő 17 éven a Harvardon töltötte.

Nagy népszerűségre tett szert az 1957-ben megjelent Nukleáris háború és külpolitika című könyvével, amely az atomrakéták korlátozott használatát hirdette.

Kissinger tanácsadóként szolgált kormányzati szerveknél, többek között 1967-ben, amikor a vietnami külügyminisztérium közvetítőjeként működött. Felhasználta kapcsolatait Lyndon Johnson elnök kormányával, hogy átadja a béketárgyalásokról szóló információkat a nixoni tábornak.

Amikor Nixonnak a vietnami háború befejezésére tett ígérete segített megnyerni az 1968-as elnökválasztást, az elnök Kissingert a Fehér Házba vitte nemzetbiztonsági tanácsadónak.

Kissinger 1972-ben kijelentette, hogy "közel van a béke" Vietnamban, de az 1973 januárjában megkötött párizsi békemegállapodás nem volt több, mint a dél két évvel későbbi végső kommunista hatalomátvételének előjátéka.

1973-ban, nemzetbiztonsági tanácsadói szerepe mellett, Kissingert külügyminiszternek nevezték ki – megkérdőjelezhetetlen tekintélyt adva neki a külügyekben.

Diplomáciai hozzáértése segített a tűzszünet megteremtésében az 1973-as arab-izraeli háborút követően.

A szovjet befolyás csökkentése érdekében Kissinger megkereste legfőbb kommunista hatalom riválisát, Kínát, és két alkalommal utazott oda, egyszer pedig titokban találkozott Zhou Enlai miniszterelnökkel. Az eredmény Nixon történelmi csúcstalálkozója volt Pekingben Mao Ce-tung elnökkel és a két ország közötti kapcsolatok esetleges formalizálása.

Az Egyesült Államok korábbi kínai nagykövete, Winston Lord, aki Kissinger különleges asszisztenseként szolgált, „a béke fáradhatatlan szószólójaként” üdvözölte egykori főnökét, és azt mondta a Reutersnek: „Amerika elveszítette a nemzeti érdekek toronymagas bajnokát”.

A Watergate-botrány, amely Nixont lemondásra kényszerítette, szinte semmilyen hatással nem volt Kissingerre, aki nem állt kapcsolatban a leplezéssel, és külügyminiszterként folytatta, amikor Ford 1974 nyarán hivatalba lépett. Ford azonban leváltotta őt nemzetbiztonsági tanácsadói poszton.

Még abban az évben Kissinger Forddal a Szovjetunióba, Vlagyivosztokba utazott, ahol az elnök találkozott Leonyid Brezsnyev szovjet vezetővel, és megállapodtak a stratégiai fegyverkezési egyezmény alapvető kereteiről.

De Kissinger diplomáciai képességeinek megvoltak a határai. 1975-ben őt hibáztatták, amiért nem tudta rávenni Izraelt és Egyiptomot, hogy megállapodjanak.

Az 1971-es India-Pakisztán háborúban pedig Nixont és Kissingert erősen kritizálták, amiért Pakisztánt támogatták. Kissinger "fattyúknak" nevezte az indiaiakat – erről a megjegyzést később azt mondta, hogy megbánta.

Nixonhoz hasonlóan ő is tartott a baloldali eszmék terjedésétől a nyugati féltekén, emiatt sok latin-amerikaiban mélységes gyanakvás volt Washington irányába az elkövetkező években.

1970-ben a CIA-val arról egyeztetett, hogyan lehetne a legjobban destabilizálni és megdönteni Salvador Allende marxista, de demokratikusan megválasztott chilei elnököt, miközben az 1976-os véres argentin puccs után feljegyzésében azt írta, hogy a katonai diktátorokat bátorítani kell.

A későbbi években pedig magát Kissingert is számos bíróság üldözte, amelyek emberi jogi visszaéléseket és külföldi állampolgárok halálát vizsgálták a katonai rezsim alatt.

Amikor Ford 1976-ban vereséget szenvedett a demokrata Jimmy Carterrel szemben, Kissingernek a kormányzatban eltöltött napjai nagyjából véget értek. A Fehér Ház következő republikánus elnöke, Ronald Reagan elhatárolódott Kissingertől, akit nem tartott illőnek konzervatív választókerületéhez.

A kormányból való kilépése után Kissinger tanácsadó céget hozott létre New Yorkban, amely a világ vállalati elitjét segítette. Vállalati igazgatóságokban és különböző külpolitikai és biztonsági fórumokon dolgozott, könyveket írt, a nemzetközi ügyek rendszeres kommentátora lett.

"Az az ország, amely erkölcsi tökéletességet követel külpolitikájában" - jelentette ki egyszer - "nem fog elérni sem tökéletességet, sem biztonságot".

A 2001. szeptember 11-i támadások után George W. Bush elnök Kissingert választotta egy vizsgálóbizottság élére. De a demokraták felháborodása, akik összeférhetetlenséget láttak tanácsadó cége ügyfelei közül, arra kényszerítette Kissingert, hogy lemondjon a posztról.

Első feleségétől, Ann Fleischertől 1964-ben elvált, 1974-ben feleségül vette Nancy Maginnes-t, Nelson Rockefeller New York-i kormányzó munkatársát. Első feleségétől két gyermeke született.