Szörnyű veszélyben a magyarok kedvenc nyaralóhelye, víz alá kerülhet minden

A tengerpartokat világszerte veszélyezteti a tengerszint emelkedése és a viharok erődösése. A szigetországok és a part menti városok folyamatosan védekezési intézkedéseket tesznek, a partfalak építésétől kezdve a tengerfenékről történő homokkotrásig. De vajon képes-e az ember új szigeteket növeszteni a világ legalacsonyabban fekvő országában? 

A Maldív-szigeteken - amely egy körülbelül 1200 szigetből álló, 900 kilométer hosszú láncolat az Indiai-óceánban - a Massachusetts Institute of Technology (MIT) Self-Assembly Lab és az Invena maldív szervezet egy természetesebb megoldáson dolgozik. Merülő szerkezetek segítségével kihasználják az óceán erőit, hogy a homok gondosan kiválasztott helyeken halmozódjon fel, ezzel védve a szigeteket. Ezzel a módszerrel akár új szigeteket is létrehozhatnak - írja a CNN. 

A szervezetek 2019 óta végeznek helyszíni teszteket a Maldív-szigeteken, ahol szinte minden sziget partvonala erodálódik.

A különböző kísérletek - amelyeket többnyire a fővárostól, Malétól délre fekvő zátonyok sekély vizében végeztek - a homok összegyűjtésére szorosan összekötött kötelekből álló háló víz alá merítésétől kezdve egészen egy olyan anyag használatáig terjedtek, amely merev betonná alakul, amikor vízzel permetezik, és amelyet gátként helyeztek el a tengerfenéken, hogy ott halmozódjon fel a homok.

Egy másik terepkísérlet során egy lebegő kertet telepítettek egy homokpad fölé, hogy megvizsgálják, vajon a gyökerek segíthetnek-e stabilizálni a már felhalmozott homokot, és több homokot összegyűjteni. Ez talán nem hangzik annyira újszerűen. Ez talán nem hangzik olyan újszerűnek. Végül is, olyan ötletek, mint a mangrovefák használata a partvédelemre, már egy ideje léteznek, azonban komoly adatok és technológia áll a munka mögött. 

A helyszíni telepítések a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, az MIT campusán lévő hullámtárolókban végzett kísérletekkel kezdődnek. A szerkezetek tájolásának és ideális geometriájának meghatározásához a csapat a Maldív-szigeteken található dőlésszenzorok által gyűjtött hullám- és óceáni áramlási adatokra, nyilvánosan hozzáférhető árapály- és időjárási adatokra, több ezer számítógépes szimulációra és egy műholdas képeken képzett gépi tanulási modellre támaszkodik, amely megjósolja, hogyan mozog majd a homok.

Skylar Tibbits, a Self-Assembly Lab - amely olyan anyagokra és folyamatokra összpontosít, amelyek lehetővé teszik a tárgyak és terek kialakulását - alapítója és társigazgatója a CNN-nek elmondta, hogy reméli, a merülő szerkezetek fenntarthatóbb módszert nyújthatnak az erodált partvonalak megerősítésére, mint a hagyományos mérnöki megoldások. "Az óceán természetes erejét használjuk arra, hogy irányítsuk a homokot” – mondta.

A Maldív-szigetek, amelynek átlagos tengerszint feletti magassága mindössze egy méter, a világ legalacsonyabban fekvő országa. A tisztviselők, üdülőhely-üzemeltetők és ingatlanfejlesztők kényszermegoldásokhoz folyamodtak, például kotrást és kemény mérnöki megoldásokat alkalmaztak, tengeri falakat, hullámtörők építve, hogy megpróbálják kezelni a problémát. Ezek a beavatkozások azonban drágák, nehezen karbantarthatók és károsítják az ökoszisztémákat.

A szivattyúzást és kotrást néhány évente meg kell ismételni. A partfalak és más infrastruktúrák még fokozhatják is az eróziót, amelyet meg kellene akadályozniuk vagy meg kellene javítaniuk, különösen akkor, ha a tervezés vagy az építés silány, vagy ha az ötleteket máshonnan másolják anélkül, hogy figyelembe vennék a helyi szempontokat. Paul Kench, a Szingapúri Nemzeti Egyetem part menti geomorfológusa látott erre bizonyítékot. Kutatásai kimutatták, hogy a partfalaktól a csónakkikötőkig terjedő építmények súlyosbíthatják az eróziót és ronthatják a zátonyok termelékenységét. 

"Azoknak a mérnöki megoldásoknak, amelyeket a kontinentális partvidékeken szoktunk használni, nem igazán szabadna egy zátonysziget közelébe menniük” - mondta, hozzátéve, hogy az emberek hajlamosak ezeket használni, mert ezt ismerik.

Tibbits szerint az MTI Self-Assembly Lab és az Invena a helyi adatok felhasználásával a természetes erőkkel dolgozik, nem pedig ellenük, "így a homok magától akar ott lenni.” A csoport szerint minden egyes terepkísérlettel előrelépnek annak megértésében, hogy mely anyagok, konfigurációk és építési technikák teszik lehetővé a homok felhalmozódását a legegyszerűbb, legköltséghatékonyabb, legfenntarthatóbb, leghosszabb távú és legnagyobb léptékben alkalmazható módon. Tibbits úgy véli, hogy a közeljövőben a már megtanultakat hasznosítani lehet a strandok és a meglévő szigetek hatékony újjáépítésében.

A együttműködés hosszú távú célja a mesterséges szigetek létrehozása. Eddig a legígéretesebb eredményeket a második terepkísérletük hozta, amelyet 2019-ben indítottak a Maldív-szigeteken. A kísérlet során stratégiai helyekre helyezett, biológiailag lebomló, textilből készült, homokkal töltött zsákokat használtak, hogy egy homokpadot hozzanak létre. Mindössze négy hónap alatt mintegy fél méternyi homok halmozódott fel egy 20 x 30 méteres területen. Ma a homokpad körülbelül két méter magas, 20 méter széles és 60 méter hosszú.

Tibbits szerint a használt anyag várhatóan körülbelül 10 évig tart, ami tartósabb — és így költséghatékonyabb — megoldást jelenthet, mint a homokszivattyúzás és kotrás.

Más természetesebb megoldásokat is tesztelnek és alkalmaznak másutt. Például Hollandia több mint egy évtizede építette meg a világ első homokmotorját — egy mesterségesen létrehozott homokfélszigetet, amely segíti a hullámokat abban, hogy homokot toljanak a part felé. New Yorkban osztrigazátonyokat telepítenek a partok védelmére.

Bár egyre nagyobb az érdeklődés a természetet integráló megoldások iránt, ezek nehezen eladhatóak. "Azok, akik a pénzügyi döntésekért felelnek… nagyon vonakodnak eltérni ezektől a szilárd mérnöki megoldásoktól, mert félnek, hogy a pénzük egy lyukba megy” – mondta Kench.

De egy friss megközelítés kulcsfontosságú lehet. Kench szerint a Maldív-szigetek parti eróziójának magas arányát „emberi tevékenység okozza”, amelyet kemény mérnöki beavatkozások idéztek elő. Kench, aki jelenleg a Maldív-szigeteken dolgozik diákjaival, hogy jobban megértse és modellezze, hogyan változnak a szigetek partvonalai, hozzátette: „Valami, amit ezek az atoll országok nem szívesen ismernek el, az az, hogy jelentős hatással voltak a szigetekre.”

A Maldív-szigeteken a kormány támogatja az MIT Self-Assembly Lab és az Invena munkáját, de ez még nem jelent anyagi támogatást, mondta Sarah Dole, az Invena társalapítója. A múlt hónap végén a szervezetek telepítettek egy nagyobb méretű verziót a második terepkísérletükből, hat textilblokkot helyeztek el gyűrű alakban, azzal a céllal, hogy homokot gyűjtsenek egy homokpad építéséhez, függetlenül attól, hogy a monszun időszak alatt merre sodorják azt a hullámok és az áramlatok. Novemberben felmérést végeznek az eredmények ellenőrzésére.

Egy különálló projekt keretében hamarosan egy új üdülőhely fejlesztéséhez tartozó strandot restaurálnak, amely körülbelül 15 perces gyorscsónakos útra található Malétól. Ezek a kísérletek együttesen azt próbálják megmutatni, hogy a csoport munkája sikerrel járhat. "Ez nagyon fontos lesz, és minden szem erre szegeződik" - mondta Dole.

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!