Elmebaj: a legnagyobb élő magyar író azért nem kapott meg egy rangos díjat, mert fehér férfi

Nem vicc, a zsűri két tagja maga számolt be a döntés hátteréről.

A woke-izmus csodákra képes, legyen szó az ikonikus második világháborús csókfotó eltüntetéséről a katonai kórházakból, vagy éppen a karácsonyi jelképek korlátozásáról. 

Most éppen a legnagyobb élő kortárs magyar írót, Nádas Pétert érte el a woke-úthenger. A Die Zeitben a Világ Kultúrájának Háza (egyénként 35 ezer euróval járó) Díj zsűrijének két tagja írja le a kiválasztási folyamat részleteit, amit a kiváló Prae művészeti portál főszerkesztője, Balogh Endre szemlézett. Érdemes az egész cikket elolvasni, de összefoglaljuk a lényeget.

A díj zsűrijének két tagja, Juliane Liebert és Ronya Othmann szerint már a díj shortlistjéből azért került ki Mariette Navarro francia író, mert "fehér francia nő", mert az egyik zsűritag "nem tudott együttélni azzal", hogy három fekete írónő is egy-egy ponttal maradt le a szűkített listáról.

"Ezután a zsűrinek, amely sikeresen leszavazta a korábban favoritnak tartott „fehér francia nőt”, el kellett döntenie, hogy a „kétpontos” szerzők közül melyik kerüljön fel helyette a listára. A választás Cherie Jonesra esett, akinek könyvét korábban egyesek „erőszakpornónak” és „netflixes stílusúnak” minősítettek. De volt egy negyedik szerző is két szavazattal: Nádas Péter. Könyvét a zsűri korábban mesterműnek minősítette" - idézi a Prae főszerkesztője a zsűritagok beszámolóját.

Csakhogy volt egy bökkenő: Nádas Péter akármennyire jó író, mégsem nyerhette meg a rangos irodalmi díjat, ugyanis

Idézzük a zsűritagok Die Zeit-beli cikkét, pontosabban Balogh Endre szemléjét: "Nádas Péter Rémtörténetek című kötete többek szerint kétségtelenül a legjobb könyv. De Nádas kiváltságos fehér szerző, akit a hírlapírók szeretnek."

Ronya Othmann, a cikk egyik szerzője ekkor azzal érvelt Nádas mellett a zsűriben, hogy Nádas Péter zsidó családból származik, több évtizedet töltött a szocializmusban, és hogy valószínűleg most, Orbán Viktor Magyarországán is sem igazán lehet vidám az élete.

Ronya Othmann utólag azt írja: kellemetlennek találta, hogy ezeket a tényeket fel kellett hoznia, mert a könyvek minőségénél ez nem számít, mégis úgy érezte, kénytelen volt megtenni.

„Nádas a jobb szerző, de politikailag Cherie Jonest kell választani” - hangzott a megsemmisítő ellenérv. Ronya Othmann szerint három zsűritag azt mondta neki, hogy Nádas könyve a legjobb, senki sem érhet fel hozzá, de ő egy nagyon befutott és fehér férfi, akit szeretnek az újságírók (!!!).

Egy másik zsűritag azt mondta Juliane Liebertnek: „Sajnálom, szeretem az irodalmat, de a politika fontosabb”.

A cikk két szerzője ekkor azt írja, „már nem azt éreztük, hogy egy zsűri tagjai vagyunk, hanem irodalmi funkcionáriusok.”