Ha Ön aggódik Ukrajnáért, van egy nagyon rossz hírünk

Ősszel még alig tudott egy-egy orosz rakéta célt találni, most azonban ismét lángokban állnak az ukrán városok. Úgy tűnik, az oroszok megtalálták a lyukat az ukrán légvédelmen.

A Privátbankár felidézte, hogy 2022-2023 telén Oroszország hatalmas légicsapásokat mért Ukrajnára annak érdekében, hogy minél nagyobb károkat okozzanak az ukrán energiainfrastruktúrában. Bár voltak olyan támadások, amelyek komoly károkat okoztak és millióan maradtak áram, fűtés és víz nélkül, de összességében az oroszok nem érték el a céljukat, hogy ezeket a rendszereket teljesen kiüssék. Tavasszal azonban úgy tűnt, hogy az ukránok új erőre kaptak, az orosz támadási hullámok pedig egyre kevesebb sikert értek el. 

Aztán ez a minta folytatódott nyáron és ősszel is, az oroszok időnként elindítottak egy támadási hullámot, de alig értek el sikereket. 

Majd jött 2023 tele. Mint azt a naphire.hu is megírta, Oroszország január elején szörnyű csapást mért Kijevre, miután dróntámadást indított és eltalált egy lakóépületet. Azt is megírtuk, hogy Oroszország korábban is hatalmas rakétatámadást indított Ukrajna ellen, amelyben legalább 12-en meghaltak. A portál összefoglalója szerint Kijev, Harkiv és más ukrán nagyvárosok is lángokban áltak, és a támadások halálos áldozatokat is követeltek. Az ukrán légvédelem kilövési arányai is megzuhantak, a korábbi 90 és 100 százalék közötti értékek helyett olyat is láthattunk, hogy egyes eszközökből egyetlen darabot sem sikerült lelőni, mielőtt elérték volna célpontjukat.

Úgy tűnik, hogy az oroszok megtalálták a lyukat az ukrán légvédelmen, és emögött több tényező áll. Az egyik az, hogy a nyugati (és ukrán) hírszerzők, elemzők nyilvánvalóan alulbecsülték az orosz hadiipar teljesítőképességét a precíziós eszközök előállítása terén. Ugyan arról nincs szó, hogy az orosz üzemek öntenék az új cirkálórakétákat, de annál jelentősen többet tudnak legyártani, mint korábban számolták. Ennek fő oka, hogy az oroszok hatékony csatornákat építettek ki a nyugati szankciók kijátszására.

A nyugati elektronikai alkatrészek, elsősorban a mikrochipek nélkül nem lehetne legyártani az orosz precíziós fegyvereket, és ezekre szigorú szankciós szabályozások is vonatkoznak, ennek ellenére mégis ott vannak a frissen legyártott orosz eszközökben is. Az ukrán számítások szerint például egy Kinzsal légi indítású hiperszonikus ballisztikus rakétában 78 amerikai alkatrész található, de összeraktak egy átfogó adatbázist is arról, melyik orosz fegyverrendszerben hány nyugati alkatrész található, és a mostani támadások során is bevetett X-101-es és X-59-es cirkálórakéták komponensei között is hosszú a lista.

A nyugati remények szerint a szankciók további szigorítása, az oroszok által használt közvetítőcégek feltérképezése és büntetése javítani fog a helyzeten, a valóságban azonban lehetetlen teljesen elzárni ezeket a csapokat, legfeljebb az oroszok által fizetett beszerzési árakat lehet feljebb és feljebb srófolni, de ez csak nagyon hosszú távon okozhat komolyabb problémákat a még mindig jelentős pénztartalékokkal rendelkező Oroszországnak.

A másik tényező, hogy Ukrajna még mindig nem rendelkezik elég légvédelmi rendszerrel és elég rakétával ezekhez. A szovjet eredetű eszközökhöz nem nagyon tudnak beszerezni újabb rakétákat az ukránok, és ugyan néhány indítórendszert sikerült átbuherálniuk úgy, hogy azok nyugati rakétákat is képesek legyenek kezelni, azokból sem érkezik elegendő mennyiség. Bár az ukrán integrált légvédelmi rendszer ugyan radarokkal képes lefedni az ország egész területét, légvédelmi ütegekkel azonban nem, tehát lesznek olyan városok, országrészek, amelyek felett lyukas lesz a légvédelmi ernyő. De ahol éppen nincsen lyuk, ott sem biztos, hogy minden bejövő célpontra kilőhetnek egy rakétát, hiszen azokkal is spórolni kell.

Ráadásul pedig minden légvédelmi rendszer túlterhelhető is. Egyrészt egy-egy üteg csak limitált számú ellenséges fenyegetést képes kezelni – egy MIM-23 HAWK hiába rendelkezik hat indítóállással, egyszerre csak két beérkező célpontot tud célba venni, egy négy kilövőállásos Buk-M1 pedig például négyet - írja a lap. Emellett korlátozó tényező az egyszerre kilőhető rakéták száma is, ugyanis egy átlagos HAWK üteg kilövőállásaiban például 18, egy Buk üteg állásaiban 16 rakéta áll készenlétben. Ha például ezeket kilövik, akkor legalább 10-15 percig tart az újratöltés, ebben az időablakban pedig egy második világháborús nehézbombázót sem tudnak lelőni, nemhogy egy a hangsebesség többszörösével érkező rakétát.

A portál szerint a december végén indult támadássorozat során egy-egy támadó hullám felépítése úgy nézett ki, hogy először megint drónok érkeztek nagyobb számban, különböző irányokból, nyakatekert útvonalakon, majd miután ezekkel sikerült nagyjából feltérképezni az ukrán légvédelem egységeinek aktuális helyzetét, következhetett a második-harmadik-negyedik fázis. Ekkor koordinálva, lehetőleg megint számos irányból (a frontvonalak közeléből, stratégiai bombázókról, fekete-tengeri hajókról és tengeralattjárókról) indítva úgy, hogy végül nagyjából egyszerre érjenek a kiválasztott célterületek fölé. A támadó eszközöket úgy válogatták össze, hogy a lehető legnagyobb eséllyel jussanak el célpontjaikhoz.

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!