Ma 75 éves Presser Gábor, akinek a pályafutása maga a magyar rocklexikon

A Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas művész zenei pályafutása olyan gazdag és sokoldalú, hogy szinte a magyar könnyűzene történetét is meg lehetne írni belőle.

Presser már gyermekkorában hírességektől tanult: négyévesen kezdett zongorázni és az általános iskolai évek alatt Antal Imre zongoraművész tanította. 

A zeneszerzésben a Dob utcai lakásuk felett egy emelettel lakó Seress Rezső, a Szomorú vasárnap világhírű szerzője adott inspirációt, akihez gyakran feljárt látogatóba.

A komolyzenétől a zeneművészeti középiskolában évfolyamtársa, a későbbi omegás Mihály Tamás terelgett a beat- és rockzene felé.

Az első nagy slágerei is az Omegában születettek, amelynek az első három lemezét nagyobbrészt ő írta. 

A legendássá vált dalok (Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, Petróleumlámpa, Tízezer lépés, Az 1958-as boogie-woogie klubban, Régi csibészek) közül is kimagaslik 

A Scorpions White Dove címmel játszotta (Budapesten Kóbor Jánossal együtt énekelték több emlékezetes koncerten), és Kanye West is felhasználta a New Slaves című dalában, igaz, előzetes engedély nélkül, amit 2017-ben egy peren kívüli megállapodás során a világhírű zenész el is ismert. 

1971 januárjában kezdett szerveződni egy új magyar sztárzenekar, a Locomotiv GT, röviden LGT. A zenekar alapító tagjai: Presser Gábor mellett Frenreisz Károly, Barta Tamás és Laux József voltak.

Két évvel később érkezett Frenreisz helyére Somló Tamás, akivel a zenész halálig szoros barátságban is maradtak. Mint arról néhány napja beszámoltunk: Presser Gábor elmondta, hogy zenészekként ugyanakkor sokat vitatkoztak. 

„Kilencven százalékban azonos volt a zenei ízlésünk, de 

 – mondta, de leszögezte, hogy a vitákból csak nagyon ritkán lett veszekedés.

1974-ben Barta Tamás Amerikában maradt, az új gitáros Karácsony János lett, majd 1976-ban Laux sem jön vissza Amerikából, az ő helyét Solti János vette át.

Presser az LGT-vel is rengeteg nagy slágert alkotott, a Ringasd el magad, a Kék asszony, Szólj rám, ha hangosan énekelek, a Neked írom a dalt, a Jóbarátok vagyunk vagy a Nem adom fel generációk óra közkedveltek.

Emellett azonban dalokat írt számos zenésztársának (többek között Zoránnak, Katona Klárinak és Révész Sándornak, Zalatnay Saroltának, Demjén Ferencnek, Vikidál Gyulának) és más művészeti platformokra is alkotott.

„Szeretek filmzenét, színházi kísérőzenét írni, de balettet is, … de a dalírástól sehogy sem lehet engem eltéríteni, a végén mindig oda lyukadok ki. Én magamat csak egy zeneszerzőnek tartom, aki néha elénekli a dalait, … néha szöveget is írok.” – mondta még 2006-ban az Origónak.

A Vígszínház 1973-ban mutatta be első musicaljét, Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének zenés feldolgozását, ami azóta szintén ikonikussá vált.

Az LGT 1992-ben búcsúzott három koncerttel a Nyugati pályaudvaron, igaz utána jelent meg még albumuk 2002-ben is, A fiúk a kocsmába mentek címmel. 

2020 novemberének közepén jelent meg Presser Gábor önéletrajzi könyvének első része, ám magánéletéről ebben sem árult el sokat. Mint elismerte:

„A személyes dolgaimról nem tudok jól, s ezért nem is szeretek beszélni, de hát a világ legboldogabb emberein is vannak sebek. A nagy kérdés, ki, hogyan tudja ezeket kezelni, hurcolászni vagy tépkedni.” – mondta Presser 2018-ban a Nők Lapja Magazinnak adott interjúban.