Hirdetés

Ezt a verset posztolta Magyar Péter a költészet napján

Nap Híre portré Nap Híre

Magyar Péter egy Petőfi Sándor verset posztolt a Facebook-oldalára a költészet napja alkalmából.

A TISZA 

Nyári napnak alkonyúlatánál 

Megállék a kanyargó Tiszánál 

Ott, hol a kis Túr siet beléje, 

Mint a gyermek anyja kebelére. 

A folyó oly símán, oly szelíden 

Ballagott le parttalan medrében, 

Nem akarta, hogy a nap sugára 

Megbotoljék habjai fodrába'. 

Síma tükrén a piros sugárok 

(Mint megannyi tündér) táncot jártak, 

Szinte hallott lépteik csengése, 

Mint parányi sarkantyúk pengése. 

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg 

Volt terítve, s tartott a mezőnek, 

Melyen a levágott sarju-rendek, 

Mint a könyvben a sorok, hevertek. 

Túl a réten néma méltóságban 

Magas erdő: benne már homály van, 

De az alkony üszköt vet fejére, 

S olyan, mintha égne s folyna vére. 

Másfelől, a Tisza tulsó partján, 

Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán, 

Köztök egy csak a nyilás, azon át 

Látni távol kis falucska tornyát. 

Boldog órák szép emlékeképen 

Rózsafelhők usztak át az égen. 

Legmesszebbről rám merengve néztek 

Ködön át a mármarosi bércek. 

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe 

Egy madár csak néha füttyentett be, 

Nagy távolban a malom zugása 

Csak olyan volt, mint szunyog dongása. 

Túlnan, vélem átellenben épen, 

Pór menyecske jött. Korsó kezében. 

Korsaját mig telemerítette, 

Rám nézett át; aztán ment sietve. 

Ottan némán, mozdulatlan álltam, 

Mintha gyökeret vert volna lábam. 

Lelkem édes, mély mámorba szédült 

A természet örök szépségétül. 

Oh természet, oh dicső természet! 

Mely nyelv merne versenyezni véled? 

Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, 

Annál többet, annál szebbet mondasz. - 

Késő éjjel értem a tanyára 

Fris gyümölcsből készült vacsorára. 

Társaimmal hosszan beszélgettünk. 

Lobogott a rőzseláng mellettünk. 

Többek között szóltam én hozzájok: 

"Szegény Tisza, miért is bántjátok? 

Annyi rosszat kiabáltok róla, 

S ő a föld legjámborabb folyója." 

Pár nap mulva fél szendergésemből 

Félrevert harang zugása vert föl. 

Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, 

S tengert láttam, ahogy kitekinték. 

Mint az őrült, ki letépte láncát, 

Vágtatott a Tisza a rónán át, 

Zúgva, bőgve törte át a gátot, 

El akarta nyelni a világot! 

/Petőfi Sándor/

A magyar politikusok, köztük az azóta a kegyelmi botrányba belebukott Novák Katalin tavalyi megemlékezéseit itt olvashatják el.

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!

Hirdetés
Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés
Hirdetés