Hirdetés

Kulka János megható szavai az elmaradó barátokról, a magányról és Lang Györgyi utolsó napjairól

Nap Híre portré Nap Híre

A színész a Nők Lapjának nyilatkozott.

Kulka János súlyos betegsége után egy éve állt először színpadra és lemezt is kiadott . Aztán májusban tragikus dolog történt az életében, amikor legjobb barátja, egykori párja, Lang Györgyi meghalt

Most Kulka János szerepel a Nők Lapja legújabb számának címlapján, az interjút a 24.hu szemlézi. a hét évvel ezelőtt stroke-on átesett színművész a lapnak adott interjújában elárulta: „Nem változott az állapotom. Elfáradtam. Beteg vagyok, állandó fáradtságot érzek, vannak szavak, melyeket nehezen mondok ki. A nem szűnő fájdalom is megvisel. A jobb kezem gyenge.”

Kulka János úgy érzi, barátai megfeledkeztek róla és rettenetesen magányos
Kulka János úgy érzi, barátai megfeledkeztek róla és rettenetesen magányos

Most Kulka János szerepel a Nők Lapja legújabb számának címlapján, a hét évvel ezelőtt stroke-on átesett színművész a lapnak adott interjújában elárulta: „Nem változott az állapotom. Elfáradtam. Beteg vagyok, állandó fáradtságot érzek, vannak szavak, melyeket nehezen mondok ki. A nem szűnő fájdalom is megvisel. A jobb kezem gyenge.”

A fizikai tünetek mellett jó barátja, Lang Györgyi halála is megviselte a színészt.

„Györgyi meghalt, nagyon megviselt. Györgyi jó barátom volt. Tényleg! A legjobb. Ott ültem mellette, fogtam a kezét, simogattam az arcát, amikor elment. A halála előtt másfél hónappal azt mondta: elfáradtam, Jancsi. Érezte. Tudta, hogy meg fog halni, de nem beszélt róla. Mariann-nak elmondta, mit szeretne, ha majd… Okos volt. Igaz jóbarát. Naponta mentem hozzá, jókat pletykáltunk, dumáltunk. Györgyi tele volt életigenléssel. Egyenes volt, kimondta, amit gondolt, egyszerre volt erőszakos és vicces nő. Nagyon szerettem. Nagy kegy, hogy körülvehettük őt. Csodásan ápolták. Az ápolónő ellátta, mi, a barátai mellette voltunk az utolsó percig. Akkor is, amikor az utolsó időben szinte állandóan csak aludt. Hányszor vittem az ebédet…”

Kulkát elmondása szerint kevesen látogatják, volt kollégái, barátai szerinte megfelejtkeztek róla.

„Elkoptak. Elfelejtettek. Ahogy én elfelejtettem a betegség miatt az angolt, a franciát, a

verseket, a címeket, mindent. Ők engem. Azok, akiknek régen segítettem, akiket támogattam, ahol jótékonyságból fölléptem, mind elfelejtettek. Számukra nem vagyok. Szégyellem magam… Kováts Adél néha fölhív. Olyankor örülök. Csákányi Eszter, ő rendszeresen. Vele sokat beszélgetek. Tájékozott, okos, hisztis, szomorú, vicces, nagyon jó ember, igazi barát! A falakon kívül durva a világ. Aki az utcán kedves volt, most elfordul. Nem köszönnek rám, mint régen. Rossz ez. Változott a világ. Durvák az emberek. Talán félnek. Sok a baj. Háború. Infláció. Máskor beszólnak. Olyankor mosolygok, és megyek tovább. Szörnyű! És én ebben a világban még sokkal rosszabbul érzem magam.”

Arra a kérdésre, hogy telik a napja, így felelt:

„Üresek a napok. Sétálok Bercivel, híreket olvasok, teniszt nézek, és csak úgy nézek magam elé. Nincs semmi. Telik egyik nap a másik után.”

Mint mondta, megunta korábbi hobbiját, a festést, leszerelte a bokszzsákot, és már kertje sincs, mivel elköltözött.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés