Drámai beszámoló a Hamász terrorállamában rekedt fiataltól - "Nem akarok 24 évesen meghalni"

Minden nap azért küzdenek a Hamász terroruralma alatt álló Gázai övezetben rekedt emberek, hogy életben maradjanak.

Több mint három hét telt el azóta, hogy Izrael ellen minden képzeletet felülmúlóan bestiális támadást indított a Hamász terrorszervezet. A Naphire.hu folyamatosan beszámolt róla, hogy a Gázai-övezetet uraló Hamász terroristái szárazföldön, a tenger felől és a levegőből is megtámadták Izraelt, amelyre legalább 5000 rakétát lőttek ki ezzel egy időben. Arról is írtunk, hogy a példátlan terrortámadásnak már több mint 1400 halálos áldozata  van (köztük csecsemők, terhes nők és idősek) és a Hamász több mint 200 túszt ejtett. Izrael válaszul ostrom alá vette a terrorszervezet uralma alatt álló Gázai övezetet, ahol több mint 2 millió ember rekedt.

Tala Abu Nahleh családja nemrég harmadszor próbált mág átjutni a határon, mindannyiszor nagy reményekkel érkeztek az átkelőhöz, de hiába. Azonban a családot nemrég felhívták a jordániai nagykövetségről, hogy menjenek a rafahi átkelőhöz, ami biztosan meg fog nyílni. A nő édesanyja jordániai állampolgár, és a külföldi útlevéllel rendelkezőket átengedték volna a határon, ahogy a sebesülteket és a súlyos betegeket is.

A 24 éves nő 15 éves testvére, Yazid mozgássérült és rohamokkal küzd. Csak kerekesszékkel tud közlekedni. Az állapotát pedig tovább súlyosbította az, hogy a gázai kórházak kifogytak minden szükséges gyógyszerből, és a rohamainak a bombázások sem tettek jót. "Amint elkezdődtek a harcok nagyon megijedt, a rohamok pedig egyre rosszabbak lettek. Minden alkalommal, amikor azt hiszem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, történik valami, amitől még rosszabb lesz a helyzet" - mondta a BBC-nek.

A családban hatan vannak, és Tala a családfenntartó. Korábban ösztöndíjjal az Egyesült Államokban, illetve a libanoni Bejrútban tanult. Magabiztos és szókimondó fiatal nő, és ő vezeti a családját a Gáza határain túli élet kihívásain keresztül is.

- hangsúlyozta Tala, aki kiemelte azt is, hogy a határ egy olyan hely, ahol a "szerencse" szónak többféle jelentése van. Például a bombázások, az éhség és a vízhiány előli menekülést is jelentheti. Ahogy azt is jelentheti, hogy hátra kell hagyni azokat, akiket szeret az ember, mert nincs külföldi útlevelük.

A BBC-nek megszólalt Mona is, aki házassága révén ausztrál állampolgár. Ő egyedül érkezett a határhoz, és a Gázában rekedt családjának gondolata kísérti. "Egyáltalán nem vagyok boldog attól, hogy elhagyom a testvéreimet. Az egész családom még mindig itt van. Bárcsak mindannyian biztonságos helyen lehetnénk. A helyzet szörnyű, nagyon-nagyon rossz" - mondta.

Sajnos a nap végén kiderült, hogy Tala Abdu Nahleh és családja nem került a szerencsések közé, nem léphették át a határt, így vissza kellett térniuk a lakásukba, ahol jelenleg nincs álam. A fiatal lány videóüzenetben tájékoztatta a BBC-t, hogy furcsa érzések kavarognak benne, és nagyon fáradt.

"Úgy jöttünk haza, hogy nincs áram, nincs semmi élelmünk, nincs tiszta víz, amit megihatnánk, de még csak mosdóvíz sem áll rendelkezésünkre. Még egy nappal közelebb kerültünk ahhoz, hogy a bátyámnak elfogyjon minden gyógyszere. Nem tudom, hogy holnap sikerül-e, remélem, hogy igen" - zárta gondolatait a lány.