Súlyos társadalmi tragédia bontakozik ki a korábbi sikerországban

Dél-Koreában a legalacsonyabb a születési ráta a világon, amely évről évre tovább csökken. A BBC utánajárt a katasztrófa okainak.

A Naphire.hu nemrég írt arról, hogy Kína óriási demográfiai katasztrófával kénytelen szembenézni. Akkor arról is beszámoltunk, hogy a helyzet egyetlen országban rosszabb, mint Kínában, és ez az ország Dél-Korea. 

Dél-Koreában a legalacsonyabb a születési ráta a világon, és ez az arány továbbra is zuhan, évről évre megdöbbentően alacsony rekordot döntve meg. A szerdán közzétett adatok szerint 2023-ban további 8%-kal, 0,72-re csökkent. Ez azt jelenti, hogy egy nő várhatóan hány gyermeket vállal életében. Ahhoz, hogy a népesség száma stabil maradjon, ennek a számnak 2,1-nek kellene lennie. Ha ez a tendencia folytatódik, Korea népessége a becslések szerint 2100-ra a felére csökken. Ötven év múlva a munkaképes korúak száma a felére csökken, az ország kötelező katonai szolgálatában való részvételre kötelezhetők száma 58%-kal zsugorodik, és a lakosság közel fele 65 évnél idősebb lesz.

Ez olyan rossz előjel az ország gazdaságára, nyugdíjalapjára és biztonságára nézve, hogy a politikusok "nemzeti vészhelyzetet" hirdettek. Yoon Suk Yeol dél-koreai elnök elismerte, hogy a problémából kivezető utat kereső költekezési kísérletek "nem működtek", és hogy Dél-Korea "túlzott és szükségtelenül versenyképes". Azt mondta, hogy kormánya mostantól "strukturális problémaként" fogja kezelni az alacsony születési rátát - bár azt még nem lehet tudni, hogy mit is akarnak kezdeni a helyzettel.

Az egymást követő kormányok közel 20 éven át szórták a pénzt a probléma megoldására - egészen pontosan 379,8 billió koreai wont (ami 286 milliárd dollár, vagyis 104 billió forint). A gyermeket vállaló párokat készpénzzel halmozzák el, a havi segélyektől kezdve a támogatott lakhatáson át az ingyenes taxikig. A kórházi számlákat és a meddőségi kezelések árát is fedezik, bár csak azok számára, akik házasok.

Sokan azzal vádolják a döntéshozókat, hogy nem hallgatják meg a fiatalok - különösen a nők - igényeit. A BBC tudósítója az elmúlt évben körbeutazta az országot, hogy a dél-koreai nőkkel beszélgetve megértse, milyen okok állnak a gyermekvállalástól való tartózkodásuk mögött.

Amikor Yejin a 20-as évei közepén úgy döntött, hogy egyedül fog élni, szembeszállt a társadalmi normákkal - Koreában az egyedülálló életet nagyrészt átmeneti életszakasznak tekintik a szülőktől való elköltözéstől a házasságig. Yejin öt évvel ezelőtt aztán úgy döntött, hogy nem megy férjhez, és nem vállal gyermeket.

Szerinte Koreában nehéz olyan férfit találni, aki egyenlően osztozik a házimunkában és a gyermekgondozásban. Majd hozzáteszi: "az egyedül gyermeket vállaló nőkkel nem bánnak kedvesen". Dél-Koreában 2022-ben a szülések mindössze 2%-a történt házasságon kívül.

Yejin ehelyett úgy döntött, hogy a televíziós karrierjére koncentrál, ami szerinte amúgy sem hagy elég időt a gyermeknevelésre. A koreai munkaidő közismerten hosszú. Yejin munkaideje elvben reggel 9-től este 6-ig tart, de valójában általában csak este 8-kor hagyja el az irodát, és ezen felül még túlórázik is. Miután hazaér, csak arra van ideje, hogy takarítson, vagy lefekvés előtt tornázzon.

"Imádom a munkámat, nagyon sok örömet okoz nekem" - mondja. "De Koreában nehéz dolgozni, az ember egy örökös munkakörforgásban ragad."

Yejin azt mondja, hogy a szabadidejében is nagy a nyomás, hogy tanuljon, hogy jobb legyen a munkájában: "A koreaiak gondolkodásmódja szerint ha nem dolgozol folyamatosan az önfejlesztésen, akkor lemaradsz, és kudarcot vallasz. Ez a félelem arra késztet minket, hogy kétszer olyan keményen dolgozzunk".

"Néha hétvégén infúziót kapok, csak hogy legyen elég energiám hétfőn visszamenni dolgozni" - teszi hozzá lazán, mintha ez egy teljesen normális hétvégi tevékenység lenne. Ő is osztja azt a félelmet, hogy ha gyereket vállal, akkor nem biztos, hogy vissza tud majd térni a munka világába. "A vállalatok részéről hallgatólagos nyomás nehezedik ránk, hogy ha gyermeket vállalunk, ott kell hagynunk a munkahelyünket" - mondja. Végignézte, ahogy ez a nővérével és két kedvenc híradós műsorvezetőjével is megtörtént.

Az OECD-országok közül Dél-Koreában a legmagasabban képzettek a nők, mégis az országban a legnagyobb a nemek közötti bérszakadék, és a férfiakhoz képest az átlagosnál magasabb a munkanélküli nők aránya. A kutatók szerint ez azt bizonyítja, hogy a társadalom választás elé állítja a nőket: karrier vagy család. És ők egyre inkább a karriert választják.

A dél-koreai lakosság több mint fele a fővárosban, Szöulban vagy annak környékén él, ahol a lehetőségek túlnyomó többsége található, ami hatalmas nyomást gyakorol az ingatlanárakra és a régió infrastruktúrájára. A középosztálybeli párok fokozatosan egyre távolabbra szorulnak ki a fővárosból, a szomszédos tartományokba, de még ott sem tudnak saját lakást vásárolni. Szöul születési rátája 0,55-re süllyedt - ez a legalacsonyabb az országban.

Aztán ott vannak a magánoktatás költségei. Bár a megfizethetetlen lakhatás az egész világon probléma, Koreában egyedülállóan tragikus a helyzet. Négyéves kortól kezdve a gyerekeket drága tanórán kívüli órák egész sorára küldik - a matematikától és az angoltól kezdve a zenén át a taekwondóig.

Ez a gyakorlat olyannyira elterjedt, hogy ha valaki kimarad belőle, azt úgy tekintik, mintha a gyermeke életét kudarcra kárhoztatná, ami a kegyetlenül versengő koreai társadalomban elképzelhetetlen. Ez tette gyereknevelés költségeit az egész világon a legmagasabbak Dél-Koreában. Egy 2022-es tanulmány szerint a szülőknek mindössze 2 százaléka nem fizetett magánórákat gyermeke számára, pedig 94 százalékuk szerint ez anyagi terhet jelentett nekik (gyerekenként 320 ezer forintnyi összeg havonta).

De vannak, akik úgy vélik: a magániskolai rendszerrel messze nem a költsége a legnagyobb baj. "Minji" megosztotta tapasztalatait a BBC-vel, de nem nyilvánosan. Nem áll készen arra, hogy a szülei megtudják, hogy nem lesz gyereke. "Nagyon megdöbbennének és csalódottak lennének" - mondta a félsziget déli csücskében fekvő tengerparti Busan városban, ahol férjével él. Minji bevallotta, hogy a gyermekkora és a húszas évei boldogtalanok voltak.

"Egész életemet tanulással töltöttem" - mondta - először azért, hogy bejussak egy jó egyetemre, majd a köztisztviselői vizsgákra, végül pedig azért, hogy 28 évesen megkapjam életem első állását. Emlékszik a gyerekkorára, amikor késő estig az osztálytermekben magolta a matematikát, amit utált, és amiben rossz volt, miközben arról álmodott, hogy művész lesz.

Minji csak most, 32 évesen érzi magát szabadnak, és képes élvezni az életet. Szeret utazni, és most tanul búvárkodni. Azt mondja, nem akarja, hogy egy gyermeke is átélje ugyanazt, amit ő átélt a szüntelen versengés miatt. "Korea nem az a hely, ahol a gyerekek boldogan élhetnek" - vonta le a következtetést. 

Daejeon városában Jungyeon Chun egy olyan házasságban él, amelyet ő "egyszülős házasságnak" nevez. Miután elhozta hétéves lányát és négyéves kisfiát az iskolából, a közeli játszótereken járja a környéket, hogy elüsse az időt, amíg férje hazaér a munkából. A férfi ritkán ér haza a kislány lefekvése előtt.

"Nem éreztem, hogy nagy döntést hozok a gyerekvállalással, azt hittem, elég gyorsan vissza tudok majd térni a munkába" – mondta Jungyeon Chun. De hamarosan súlyos a társadalmi és pénzügyi nyomás nehezedett a családra, és meglepetésére azon kapta magát, hogy egyedül neveli a gyerekeit. Férje, aki szakszervezeti aktivista, nem segített sem a gyermekgondozásban, sem a házimunkában.

Jungyeon Chun problémája a mai koreai társadalom központi problémája egyben. Az elmúlt 50 évben Korea gazdasága rohamos sebességgel fejlődött, ami a nőket a felsőoktatásba és a munkaerőpiacra juttatta, és növelte ambícióikat, de a feleség és az anya szerepe közel sem alakult át ugyanilyen ütemben.

Jungyeon rájött, hogy nincs egyedül a problémájával. "Azt gondoltam: "Ó, a barátom, aki gyermeket nevel, szintén depressziós, és a szemközti barátom is depressziós", és azt gondoltam: "Hiszen ez egy társadalmi jelenség"."

Elkezdte összeírni a tapasztalatait és közzétenni őket az interneten. "A történetek csak úgy ömlöttek belőlem" - mondta. A webtoonja hatalmas siker lett, mivel a nők országszerte kapcsolódtak a művéhez, és Jungyeon mostanra három megjelent képregény szerzője.

Most azt mondja, túl van a düh és a megbánás szakaszán. "Bárcsak többet tudtam volna a gyereknevelés valóságáról, és arról, hogy mennyi mindent várnak el az anyáktól" - mondta. "A nők azért nem vállalnak most gyereket, mert van bátorságuk beszélni [ezekről a kérdésekről]".

Jungyeon azonban szomorú, azt mondja, hogy a nőket megfosztják az anyaság csodájától, mert "tragikus helyzetbe kényszerülnek", ha gyereket vállalnak. Minji azonban másképp látja. "Mi vagyunk az első generáció, akik választhatnak. Korábban adott volt, hogy gyermeket kell szülnünk. Most azért döntünk úgy, hogy nem, mert megtehetjük".

Néhány hónapja Yejin belefáradt a koreai életbe, és úgy döntött, hogy Új-Zélandra megy. Egy reggel azzal a felismeréssel ébredt, hogy senki sem kényszeríti arra, hogy itt éljen. Utánanézett, hogy mely országok állnak előkelő helyen a nemek közötti egyenlőség rangsorában, és Új-Zéland egyértelműen győztesnek bizonyult. "Ez egy olyan hely, ahol a férfiak és a nők egyenlő fizetést kapnak" - mondja szinte hitetlenkedve - "Úgyhogy én lelépek".

A BBC beszélt a három hónapja Új-Zélandot élő Yejinnel, aki el volt ragadtatva az új életétől, a barátaitól és a munkájától, amit egy kocsma konyháján végez. "Sokkal jobb a munka és a magánélet egyensúlya" – mondta, hozzátéve, hogy akár hétközben is tud találkozni a barátaival, ami Koreában elképzelhetetlen volt. "Sokkal nagyobb tiszteletet érzek a munkahelyemen, és az emberek kevésbé ítélkeznek felettem" - tette hozzá. "Nem akarok hazamenni."

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!