Fordulat küszöbén: Biden lehet az utolsó Izrael-barát amerikai elnök?

A Politico szerint a változó Amerikát tükrözi a Demokrata Párt progresszív szárnyához jobban igazodó Kamala Harris álláspontja Izrael kérdésében.

A lap szerint a változást jelezte, hogy Pennsylvania kormányzója, az Izrael-barát Josh Shapiro alulmaradt Tim Walz minnesotai kormányzóval szemben az alelnökjelöltségért folytatott küzdelemben. Pedig egészen az utolsó pillanatig Shapirót tartották a legesélyesebbnek a posztra. Shapiro tudomásul vette a vereségét, csapatjátékosnak bizonyult, és a múlt héten Philadelphiában azt mondta: „Walz nagyszerű ember”. Cserében mind Harris, mind Walz kitett magáért, hogy dicsérje őt. „Pennsylvania, tudom, hogy ezt önök is tudják, de Istenem, micsoda kincsük van Josh Shapiro személyében” - jegyezte meg Walz.

Ennek ellenére sokan kétségbe vonták Harris választásának helyességét és feltették a kérdést: vajon Shapiro zsidó származása és/vagy erőteljes Izrael-pártisága miatt nem lehetett alelnökjelölt? – írja a Politico.

Donald Trump volt amerikai elnök villámgyorsan antiszemitizmusnak minősítette Harris döntését. „Azért történt, mert zsidó” - mondta nyíltan egy Fox TV-interjúban. Trump vádja természetesen abszurd, elég arra gondolni, hogy Harris Doug Emhoff zsidó üzletember felesége.

A volt elnök már hetek óta vádolja Harrist antiszemitizmussal, valószínűleg azért, hogy politikai ellentéteket szítson a gázai háború miatt mélyen megosztott Demokrata Párton belül - és hogy kihasználja a zsidó közösségen belüli feszültséget, amelyet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök Hamász elleni katonai hadjáratának kezelése váltott ki.

Mint arról a Nap Híre rengeteg alkalommal beszámolt: több mint tíz hónap telt el azóta, hogy Izrael ellen minden képzeletet felülmúlóan bestiális támadást indított a Hamász terrorszervezet. A Gázai övezetet uraló Hamász terroristái szárazföldön, a tenger felől és a levegőből is megtámadták Izraelt, amelyre legalább 5000 rakétát lőttek ki ezzel egy időben. Arról is írtunk, hogy a példátlan terrortámadásnak közel 1200 halálos áldozata van és a Hamász 250-nél is több túszt is ejtett, közülük Izrael szerint körülbelül 132-en maradtak az ostromlott Gázában. Izrael katonai hadjárata legalább 40 ezer ember halálát okozta Gázában, többségükben nők és gyermekek - a Hamász vezette terület egészségügyi minisztériuma szerint.

Trump mindent bevet, hogy az amerikai zsidó közösséget elrettentse a demokratáktól, hasonlóan 2020-hoz, amikor azt állította, hogy a demokratákra szavazó zsidók „hűtlenek Izraelhez”. A Politico megjegyzi: Nemzetközi Holokauszt Emlékszövetség antiszemitizmus definíciója szerint, amelyet a képviselőház kétpárti többsége az év elején megpróbált az amerikai törvényekbe kodifikálni: „A zsidó állampolgárokat azzal vádolni, hogy lojálisabbak Izraelhez vagy a zsidók állítólagos prioritásaihoz világszerte, mint saját nemzetük érdekeihez” önmagában antiszemitizmusnak minősül.

Mindazonáltal Trump taktikája nem meglepő. Statisztikailag 10-ből hét amerikai zsidó a Demokrata Párttal azonosul vagy a Demokrata Párt felé hajlik, és Franklin Roosevelt 1932-es első elnökjelöltsége óta a legtöbben a demokratákra szavaztak az elnökválasztási versenyekben. Az utóbbi években azonban a korábbinál több amerikai zsidó szavazott a republikánusokra, és ez a változás részben a baloldalon tapasztalható antiszemitizmus erősödésének köszönhető. Bár a zsidók csak a felnőtt amerikai lakosság mintegy 2,4 százalékát teszik ki, a zsidóknak komoly tapasztalataik vannak abban, hogy el is mennek szavazni, és egy szoros versenyben fontos szerepet játszhatnak néhány ingadozó államban.

Fontos megjegyezni, hogy egyes Izrael-párti és zsidó demokraták hasonló vádakat fogalmaznak meg pártjuk balszárnyával szemben, mint Donald Trump. A Politico szerint ezek a bírálatok túlságosan lazán összemossák az antiszemitizmust Izrael gázai hadjáratának kritikájával.

„Zsidó demokratákként nehezen tudjuk feldolgozni, hogy mindenki Shapirót tartotta a legerősebb választásnak, és ő vesztett” - mondta David Greenfield, egy New York-i demokrata a múlt héten a Politicónak. „Példátlan kampányt indítottak ellene a szélsőbaloldalon, köztük sokan olyanok, akik nem is demokraták, hogy befeketítsék őt, mint mélyen vallásos zsidót” – teszi hozzá.

Mark Levine, egy másik New York-i demokrata egyetértett ezzel: „Hihetetlenül igazságtalanul [bántak el vele], és ez csak zsidó identitásával magyarázható”.

Harris bejelentését megelőzően a palesztinbarát progresszív demokraták lobbiztak Harrisnél és kampánystábjánál, hogy ejtsék Shapirót, azzal érvelve, hogy ha őt választják, azzal a progresszív szavazók elriasztását kockáztatják novemberben - és az arab amerikaiakét is Michigan államban. Ez sok zsidó demokrata képviselőnek nem tetszik - és Shapiro döntés utáni nagyvonalúsága semmit sem enyhített a sértett érzelmeiken.

Harris azonnali gázai tűzszünetre való felszólítása az év elején, az Ilhan Omar demokrata kongresszusi képviselőnő által használt antiszemita retorikával szembeni puha fellépése, valamint az iráni nukleáris megállapodás támogatása szenátorként mind olyan példák, amelyek azt mutatják, hogya demokrata elnökjelölt nem annyira elkötelezett Izrael támogatása mellett, mint a leköszönő Joe Biden. Zvika Klein, a Jerusalem Post főszerkesztője úgy véli, hogy „Harris elnökként katasztrófa lehet Izrael és a zsidó nép számára”.

Miközben Harris jobban igazodik pártja progresszív szárnyához, mint Biden, álláspontja a jelenlegi elnökénél jobban tükrözi a változó Amerikát - különösen demográfiai szempontból. Például 1980 óta majdnem megnégyszereződött a magukat arab származásúnak valló amerikaiak száma. A világ leggyorsabban növekvő arab diaszpórái közé tartozó arab amerikaiak száma 2010 és 2022 között 30 százalékkal nőtt, és jelenleg mintegy 3,5 millióan vannak.

Ráadásul az Egyesült Államokban összességében leggyorsabban növekvő demográfiai csoportok - az ázsiai amerikaiak és a spanyolajkúak - nem kötődnek Európához vagy a Közel-Kelethez, így nem is érdekli őket különösebben Izrael és szomszédai helyzete. Mindez pedig arra utal, hogy idővel az amerikai külpolitikában belpolitikai okokra visszavezethető kiigazítások lesznek, amelyek valószínűleg aláássák a Demokrata Párt megbízhatóságát Izrael szövetségeseként.

Ez nem kerüli el az előrelátóbb izraeli politikusok és stratégák figyelmét sem, akik szintén azt találgatják, hogy vajon meddig lesznek még a demokraták - és egyáltalán Amerika - Izrael legjobb barátai.

Minden feszültség és a Netanjahu gázai hadjárata okozta nézeteltérés ellenére - beleértve a háború civil áldozatainak számát és egy teljes körű regionális háború kirobbanásának kockázatát - Biden Izrael barátjaként viselkedett a zsidó államot ért brutális terrortámadás utáni időszakban. Biden szereti magát cionista elnöknek hívni, és idén júliusban ismét hangsúlyozta Izraelhez való életre szóló kötődését.

Biden a háború hónapjaiban néha azzal fenyegetőzött, hogy visszatart bizonyos fegyverszállításokat Izraeltől, amikor sikertelenül próbálta rávenni Netanjahut, hogy egyezzen bele a tűzszünetbe vagy mérsékelje a gázai hadjáratot. Az izraeliek pedig arra panaszkodnak, hogy egyes szállítmányokkal lassan haladnak - ez egy olyan taktika, amelyet Ehud Olmert volt izraeli miniszterelnök szerint a korábbi amerikai kormányok is alkalmaztak, hogy hangsúlyozzák az izraeli fellépéssel kapcsolatos nemtetszésüket.

Az igazi aggodalmat azonban az okozza, hogy a jövőbeli amerikai elnökök visszatérhetnek az ország Izraellel kapcsolatos eredeti álláspontjához a zsidó állam alapítását közvetlenül követő években. Harry S. Truman és Dwight D. Eisenhower elnökök egyaránt elutasították, hogy fegyvereket szállítsanak Izraelnek, attól tartva, hogy Egyiptom átáll a szovjet blokkhoz, ha ezt megteszik. Így fennállásának első két évtizedében Franciaország volt Izrael fő beszállítója. Az amerikai fegyverembargót végül csak John F. Kennedy elnök oldotta fel, részben azért, hogy a demokraták több zsidó-amerikai szavazatot szerezzenek.

De ahogy Amerika változik, úgy változik a választási matematika is. „David Ben-Guriontól kezdve szinte minden izraeli miniszterelnöknek dacolnia kellett az amerikai elnökökkel” - mondta a Politicónak az év elején egy névtelenséget kérő magas rangú izraeli tisztviselő a Netanjahu-kormány és a Biden-adminisztráció közötti növekvő feszültségre utalva, egyben hangsúlyozva, hogy bízik abban, hogy jöjjön, ami jön, az izraeli kormányok jóval a jövőben is képesek lesznek erre anélkül, hogy súlyos következményekkel járna. Mások azonban nem ennyire bizakodóak, és attól tartanak, hogy Biden talán az utolsó olyan amerikai elnökök egyike lesz, akik magukat cionistának vallják.