Andrej Alekszandrovics Zsdanov a háborús hírekben ma sokat szereplő ukrajnai Mariupolban született. A város később évtizedeken át az ő nevét is viselte.
Zsdanov nevét a kérlelhetetlen kultúrpolitikai doktrína őrzi, amelynek alkalmazását a Szovjetunió mellett a kommunista blokk más országaiban is kötelezővé tették, de
ezt vitte tovább a kínai kulturális forradalom is.
A szocialista realizmus kultúrpolitikai megalapozója azonban nem csak az elmélet embere volt, hanem döntő jelentőségű katonai és stratégiai döntéseket is hozhatott Sztálin jobbkezeként.
1939. november 28-án az ő utasítására nyitott tüzet a szovjet hadsereg a finn határ közelében a saját földjükön lévő Mainila településre.
Ez volt a később „mainilai lövés” néven elhíresült provokáció, amely ürügyül szolgált Finnország két nappal későbbi megtámadására, amivel kezdetét vette a finn–orosz „téli háború”.
Zsdanov szervezte meg 1947-ben a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodáját (Kominform). A szervezet alakuló ülésén tartott beszédét, amelyben megadta a jelt a kommunista hatalomátvétel felgyorsítására a megszállt közép-európai országokban, sokan
a hidegháborús korszak szovjet bejelentésének tekintik.
Zsdanov apja állami hivatalnok volt, teológiai végzettségű tanfelügyelő, aki számos nyelvet beszélt és jelentős könyvtárral rendelkezett.
Apai nagyapja vidéki pap, anyja pedig a korabeli orosz elitből származott: két rokona egyetemi rektor volt, egy másik pedig az orosz ortodox egyház Szent Zsinatának tagja.
A burzsoá családi háttér ellenére Zsdanov később gyors pártkarriert futott be.
1915-ben csatlakozott a cári rendszer végét követelő bolsevikokhoz. Katonai kiképzésben is részesült, de mire a frontra került volna, a cár lemondott.
A bolsevik forradalom után Lenin kinevezte a Moszkva közeli Tver tartomány pártvezetőjének (ez a régió az utóbbi napokban szintén szerepelt a hírekben, miután itt zuhant le Prigozsin magánrepülőgépe), majd 12 évet Nyizsnyij Novgorodban töltött, mint a tartományi pártszervezet első titkára.
Amikor 1934-ben, miután meggyilkolták Szergej Kirov leningrádi párttitkárt, Zsdanov lett az utóda. A bosszúkampány során tízezreket deportáltatott Észak-Szibériába, és a nagy leszámolások idején is tovább emelkedett a ranglétrán.
1939-ben a kommunista párt fő irányító testülete, a Politikai Bizottság tagja lett és haláláig tagja is maradt.
A második világháború alatt Zsdanov szervezte a német hadsereg által körülzárt Leningrád védelmét, továbbá ő lett a finnországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság parancsnoka, miután Finnország 1944. szeptember 4-én aláírta a fegyverszüneti szerződést a Szovjetunióval.
Zsdanov súlyos alkoholista volt, Hruscsov visszaemlékezései szerint „utolsó napjaiban” még Sztálin is rákiabált, hogy
hagyja abba az italozást, és csak gyümölcslevet igyon.
1948-ban halt meg Moszkvában, a hivatalos dokumentumok szerint szívelégtelenségben, de sokan Sztálin kezét látják ebben, annak ellenére, hogy életének utolsó éveiben a diktátor kinevezte Zsdanovot a szovjet kultúrpolitika élére.
Azt vallotta, hogy a művészetnek mindenben ki kell szolgálnia a politikai igényeket. „A szovjet irodalom tendenciózus, mert az osztályharc korszakában nincs és nem lehet irodalom, amely nem osztályirodalom, nem tendenciózus, állítólagosan nem politikus.”
A zsdanovi elveket Magyarországon is igyekeztek átültetni, ennek fő felelőse Révai József volt, akit „a magyar Zsdanovként” is emlegettek.
Kapcsolódó cikkek
- Nagy lesz a felfordulás a Margit hídon, de higgye el, megéri Szombat reggel szokatlan mozgolódást láthat, aki arra jár: a híd megtisztul.
- Tündéri oroszlánkölyköt találtak Szabadka mellett Néhány hónapos oroszlánkölyköt találtak csütörtökön egy Szabadkához közeli autóúton - közölte a szabadkai Pannon RTV.
- Egészen elképesztő felfedezésre bukkantak a régészek a szomszédban A régészek egy kétezeréves gyermekcipőre bukkantak.
- Sokkoló vallomás egy embercsempésztől: "mindenki sok pénzt akar keresni, ilyen egyszerű ez" Az embercsempész úgy fogalmazott: "Mi csak elvisszük a migránsokat Európába, hogy mit csinálnak, miután odaértek, az az ő dolguk."