A bestselleríró, aki két magyar kormány minisztere is volt

„Minden nemzetben nagy erő szendereg, de szendereg csak, és a pallérozás serkenti fel.” – vallotta báró Eötvös József, aki 210 éve, 1813 szeptember 3-án született Budán.

Az egyik legpatinásabb, és ma a tanár- és diáktüntetések kapcsán ahírekben is gyakran szereplő budapesti gimnázium névadója regényíróként lett ismert, de sokirányú tehetsége más területeken is gazdagította a nemzetet.

Eötvös József előkelő családból származott, de a hazaszeretet nem szülei nevelték belé. Apja, báró Eötvös Ignác, előkelő hivatalokat viselt s a nemzeti törekvések híveivel szemben a bécsi udvar politikáját támogatta; anyja, Lilien Anna bárónő, német születésű hölgy volt,

A nemzeti érzést és a szabadelvű szellemet sokkal inkább nevelője, Pruzsinszky József ültette el benne és sokat hatott rá az is, hogy a nemesi szokásokkal ellentétben nyilvános iskolába járt, a budai királyi katolikus gimnáziumba, majd a pesti egyetemre.

Már tizennyolc éves korában elvégezte a jogot, és munkája révén megfordult a pozsonyi országgyűlésen is.

Megismerkedett kora szinte összes rendkívüli reformerével, Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal, Deák Ferenccel, Wesselényi Miklóssal, Kölcsey Ferenccel, miközben beutazta Svájcot, Németországot, Franciaországot, Angliát is.

Ekkor kezdett el írással is foglalkozni, és már első regénye, A karthausinak megjelenése bestsellernek bizonyult. Ezáltal feladhatta a tisztviselőséget, és felköltözött Pestre, ahol az irodalomnak és politikának élt.

A főrendiházban Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Teleki László és Batthyány Lajos mellett ő tartotta a leghatásosabb szónoklatokat a nemzeti reformok ügye mellett.

Nemcsak szépirodalmi munkáival szolgálta a haladás ügyét, hanem tudományos cikkeiben is szót emelt a szabadelvű eszmékért és 

Munkássága elismerése volt, hogy 1848-ban az első magyar felelős minisztériumban övé lett a vallás- és közoktatásügyi tárca, ám nem sokat tehetett ebben a hivatalában.

1848 őszén, Batthyány Lajos lemondása után azonban Eötvös is visszavonult és családjával elhagyta az országot, néhány évig Münchenben éltek.

Hazatérése után Deák Ferenc politikáját támogatta és a kiegyezés után újra miniszter lett, 1867-ben Andrássy Gyula kormányában a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcát vette át, és ezt töltötte be 1871 február 2-án bekövetkezett haláláig.

A nagy tekintélyű gondolkodót, írót, politikust a képviselőházban Deák Ferenc búcsúztatta, temetése befejezéséig elnapolták a ház üléseit, és az országgyűlés tagjai testületileg részt vettek búcsúztatásán.