Saját tévéműsorral jelentkezik az Önkényes Mérvadóból megismert Horváth Oszkár

Ma este 21.55-kor debütál az ATV-n Horváth Oszkár műsora, az Élőben jófej, amit a Spirit FM hallgatói a nyáron már megismertek. A műsorvezetővel ebből az alkalommal készített interjút a Naphire.hu. 

Naphire.hu: Korábban a Sznobjektív rendszeres vendégeként és az Önkényes Mérvadó csapatának tagjaként ismertek meg a nézők. Kinek az ötlete volt az Élőben jófej nyári indulása a Spirit FM-en?

Horváth Oszkár: Az Önkényes minden hétköznap 17-19:00 között hallható a Spirit FM-en, de nyáron szoktunk tartani 2 hónap szünetet. Az én ötletem volt, hogy az idei leállást töltsük meg tartalommal, valamivel, ami az Önkényes Mérvadó második közérzeti órájára hasonlít, de olyanokkal, akikkel máshol jellemzően interjút készítenének. Én viszont nem akarok interjút, nem szeretnék könyvet promózni, meg egyiptomi nyaralási sztorikat hallani azoktól, akikre általában kíváncsiak. És az önéletrajzukat sem szeretném visszaolvasni. Az érdekel, hogy szerepelnének az Önkényes Mérvadóban, ezért az ott elhangzott kb. 2000 téma közül az 52 kedvencemet belekevertem egy kártyapakliba, és azon keresztül szeretném megismertetni a vendéget a nézőkkel, hogy ezekhez a témákhoz hogy áll hozzá, mi a mondanivalója, kritikája, félelme, megfigyelése, milyen ideák szerint viszonyul akár egy súlytalan, akár egy súlyos témához. Ez a formátum lényege, és úgy gondolom, hogy ezen keresztül többet megtudunk egy emberről, mint abból, hogy Sárospatakon érettségizett.

Naphire.hu: Amikor a rádiós széria elindult, már tudtátok, hogy a tévében folytatjátok ősztől?

Horváth Oszkár: Bennem fel sem merült. Németh S. Szilárdnak, az ATV vezérigazgatójának a fejében fordult meg először még júniusban, az első adás felvétele előtt, hogy "ez miért nem a tévében megy?". Én rádióműsort szerettem volna, vagy akár csak podcastot, és annyit bemutatni, hogy a vendégeket műsorvezető-társként, beszélgetőpartnerként is lehet fogadni, nemcsak kérdezni. Aztán a nyár folyamán úgy alakult, hogy a vendégenként hol 90, hol 180 perces beszélgetés folytatódhat a TV-ben, 50 perces formátumban. Így talán sűrűbb, fogyaszthatóbb több ember számára. Az mondjuk világos volt, hogy a rádióműsor augusztus végével lezárul, mert szeptembertől Önkényes Mérvadót készítünk. Örülök, hogy folytatódhat a műsor, és azt hiszem, jó hely neki a tévé, mert az időbeli kötöttség, és a heti egyszeri (és nem ötszöri) tempó sokkal fenntarthatóbb.

Naphire.hu: Kassai Lajostól Zacher Gáboron át Hevesi Krisztáig sokan vendégeskedtek nálad a nyáron. Te döntöd el, kivel beszélgetsz, vagy „készen kapod” a vendéglistát?

Horváth Oszkár: Én adom készen a vendéglistát. Évek alatt összeírtam 80 nevet, azóta bővült is, ők azok, akikkel úgy érzem, szót értek, vagy van olyan téma, amely mindkettőnket érdekel. Az kifejezetten fontos, hogy ebben nem kell egyetértsünk, lehet az illető életmódja, világnézete, spiritualitása, akadémiai vagy szakképzettsége, vagy akár ízlése szempontjából is tőlem rendkívül távol eső. A vendéglistát egy kudarc állította össze: 2014-ben egy szezonon át egy Oszkártalálkozó című előadássorozatot csináltunk Puzsér Robival a Kolorban, később az Ankertben. Ez egy stand up és interjú kombinációjú est volt, ahol vendégek is megfordultak, többek között az első tévéadásba érkező Dolák-Saly Róbert, vagy a rádióban már megjelent Hevesi Kriszta. Velük jól működött a beszélgetés, mert érdekel mit gondolnak, és érdekel amivel foglalkoznak. De amint valamilyen fociesemény kapcsán egy szövetségi kapitányt láttunk vendégül, látszott, hogy én nem tudok alkalmazkodni ahhoz, ami távol áll tőlem. Mindegy, hogy azért áll távol, mert nem vonzódom hozzá és fölötte siklanék el, vagy azért, mert vonzódom hozzá, de kevés vagyok hozzá. Ez most is igaz, nem tudnék beszélni bármelyik sportolóval, vagy nem találnám meg a megfelelő szerepet bármelyik akadémikussal vagy nagyon tisztelt művésszel. Az nem megoldás, hogy körbehajlongom. De lehet egy celeb, lehet egy sportoló, lehet egy akadémikus, egy médiaszereplő, egy politikus, bárki, csak nem akárki: akivel barátságosan és érdeklődéssel el tudok beszélgetni. Akár a szöges ellentétem, de akkor érdekeljen, hogy miért érzünk vagy gondolkodunk másképp. Én nem kérdezek, hanem beszélgetek. Nem volnék jó kérdező, ezért olyanok kerültek a listára, akik jó beszélgetők. Volt néhány olyan vendég, akiket nem értettek vagy kedveltek a hallgatók, de emellett kitartok, pontosan azért hívtam meg őket is, mert olyasmit képviselnek, amit mi nem - viszont tudják képviselni. Ahogy a tévéműsorban többször elhangzik, én nem a meggyőzésre, hanem a megértésre tennék kísérletet. Ezért akarok olyannal is beszélgetni, akit akár sokan nem értünk.

Naphire.hu: Mi kell ahhoz, hogy valakit elég érdekesnek találj ahhoz, hogy behívd?

Horváth Oszkár: Az, hogy érezzem, hogy van viszonya valamihez, amihez nekem is, és szeret és tud beszélni, és elég nyitott ahhoz, hogy azt ne dogmaként vagy axiómaként, vagy mindenkire érvényes alapvetésként tálalja, hanem kifejtse. Sokat javult a viszonyom az általam meg nem értett, vagy idegen szemléletű emberekkel szemben, mióta leülök velük beszélni szeretettel és jó szándékkal. A büdös életben nem leszünk tökegyformák, és szerintem elviselhetőbbé teszi az együtt élést, ha értjük, hogy a másik miért más, és elismerjük, hogy joga van hozzá.

Naphire.hu: Dolák-Saly Róberttel indul az Élőben jófej tévés szériája. Miért pont vele?

Horváth Oszkár: Számomra a humor egy nagyon jó feldolgozó erő. Teljesen trauma nélkülinek tudom megélni az amúgy sem túl terhelő életemet attól, hogy bármikor ki tudom röhögni magam, és a szerencsétlenkedésemet. A viccekben általában egy fiktív szereplő szenved, ami a hasonló sorsúak számára bántó lehet. Az abszurd humorban azonban mindig a hallgató szenved, így az csak annak bántó, aki önként hallgatja. Ennek a műfajnak L'art pour l'art társulat az úttörője, és szerintem csodálatos, hogy a mélyen buddhista Laár András és a tisztán a tudományokba kapaszkodó biológus Dolák-Saly ugyanazzal a szemlélettel, a szándékos félreértéssel, kifordítással, abszurditással mutat rá arra, hogy a legegyszerűbb dolgot is ha akarjuk, természetesnek látjuk, ha pedig akarjuk, akkor megmagyarázhatatlan hülyeségnek. Emellett a humoristákról tudjuk a legkevesebb alkalommal, hogy hogyan állnak a komolyabb dolgokkal. Én mindig is a szórakoztatóan tartalmas, vagy tartalmasan szórakoztató, a köznapi nyelvezeten tudományoskodó, vagy nem kiművelten érzékenykedő, vagy épp kiművelt nyelven suttyóskodó attitűdöt tartottam vonzónak. Ebből is egy kicsi, abból is egy kicsi. Antal Imre és Hofi Géza óriási kedvenceim, egy tengernyi mélység volt alattuk, és a kis hajójukból úgy adtak elő, mintha csak a hajó tartozna hozzájuk, nem tartottak igényt arra, hogy kisujjeltartós attitűdöt mutassanak a végtelen tehetségük mellé. Szerintem Dolák-Saly Róbert is ilyen. Elég emelkedett elme ahhoz, hogy az imázsa ne emelkedjen el. Az agya egy biztos alapokon álló különleges óramű. A legegyértelműbb vendégek számomra a L'art pour l'art alkotói. Szerintem nem kérdés, hogy a legismertebb szerepükön kívül is érdekesek.