Titokban kapott Nobel-díjat a német atomtudós, akinek Oppenheimer a bombát köszönheti

55 éve halt meg Otto Hahn német kémikus, aki felfedezte a maghasadást. Bár Németországban maradt a háború alatt, nem segített Hitlernek megépíteni a náci bombát.

Jómódú frankfurti család legifjabb gyermekeként született 1878-ban. Apja azt szertette volna, ha a családi vállalkozást viszi tovább, de ehelyett Otto már 15 éves korától vegyész akart lenni.

1901-ben doktorált a marburgi egyetemen, majd egy év katonai szolgálat után kémia szakos tanársegédként kezdett ugyanitt dolgozni. 

1904-ben Londonba költözött, ott kezdett érdeklődni a radioaktivitás iránt, ami visszatérve Németországba fő kutatási területe lett.

Az elméleti felfedezések mellett azt vizsgálta, hogyan lehet ipari célra felhasználni a radioaktív módszereket. 

1934-tól Hahn élénken érdeklődött Enrico Fermi olasz fizikus munkája iránt, aki megállapította, hogy amikor a legnehezebb természetes elemet, az uránt neutronokkal bombázzák, számos radioaktív termék keletkezik.

Ennek nyomán jutott el tudóstársaival együtt négy évvel később a 

A felfedezés óriási jelentőségét a tudósok már a II. világháború kitörése előtt felismerték, és a náci Németországban egy csoport alakult a lehetséges katonai fejlesztések tanulmányozására. 

Ekkor az üldözés elől már számos európai tudós a tengerentúlra költözött, ahol csatlakoztak a Robert Oppenheimer vezette Manhattan-tervhez, 

Hahn nagy megkönnyebbülésére azonban a német hatóságok megengedték neki, hogy folytassa saját kutatásait. 

Más német topmérnököktől, például a sugárhajtású repülőgépet meg tervező Willy Messerschmittől eltérően Hahn soha nem állt be Hitler és a náci rendszer mögé, emiatt 1944-ben rövid időre le is tartóztatták.

Ennek ellenére a háború után őt és más német atomtudósokat Angliába vittek, ahol kihallgatták őket. 

Hahn saját elmondása szerint mélyen megrendült az 1945-ben Hirosimában és Nagaszakiban bevetett atombomba hírére. 

Annak ellenére, hogy közvetlenül nem vett részt a fejlesztésében egyik oldalon sem, úgy érezte, felfedezése hozzájárult a pusztító fegyver megalkotásához. 

66 évesen Angliából visszatért Németországba, ahol elismert tudósként bekapcsolódott a nukleáris fegyverek további fejlesztése és tesztelése elleni kampányba. Ahol csak tehette, 

Életének ezt a szakaszát beárnyékolta azonban egyetlen fia, Hanno és menye elvesztése, akik 1960-ban autóbalesetben vesztették életüket. 

Feleségével együtt soha nem heverték ezt a megrázkódtatást, és szinte egyszerre hunytak el 1968-ban.