Ezért rúgta ki Zelenszkij a védelmi miniszterét - és ezt kell tudni utódjáról

Mint arról beszámoltunk Volodimir Zelenszkij elnök menesztette védelmi miniszterét, Olekszij Reznyikovot, aki 2022 februárja, a térségben kitört háború kezdete óta 550 napig vezette az ukrán civil honvédelmet.

Utódjának az Állami Vagyonalap jelenlegi vezetőjét, Rusztem Umerovot nevezte ki, akiről a parlament a héten szavaz.

Umerov nehéz pillanatban lesz védelmi miniszter, hiszen tavaly február óta Ukrajna egy Magyarországnál nagyobb, 119.000 négyzetkilométernyi területet veszített, miközben Kijev sokat várt ellentámadása e területek visszaszerzésére ukrán források szerint is 

Ehhez a területveszteségekhez még hozzáadódnak az Oroszország által 2022 előtt elfoglalt 42.000 négyzetkilométer ukrán terület, a Krím, valamint Donyeck és Luhanszk egyes részei, amelyeket együttesen Donbassz régiónak neveznek.

Umerov a krími tatár közösség vezető tagja, és ő képviselte Ukrajnát az Oroszországgal folytatott fogolycsere tárgyalásokon, és még most is csak 41 éves.  

2019-ben választották be az ukrán parlamentbe, ahol társelnöke a Krími Platformnak, egy olyan nemzetközi diplomáciai kezdeményezésnek, amelynek célja a Krím 2014-es orosz annektálásának visszafordítása.

Emellett tavaly fontos szerepet játszott a Fekete-tengeren keresztül vezető ukrán gabonaexport-folyosó létrehozásában, amelyet Oroszország később egyoldalúan felmondott.

2022 szeptemberében nevezték ki az Állami Vagyonalap vezetőjének, és ebben a pozícióban az ő hivatala folytatta a vizsgálatot a védelmi minisztériumban feltárt korrupciós ügyekben.

Ugyanakkor Umerov személye sem vitán felüli, miután felmenőit azzal vádolták, hogy náci kollaboránsok voltak.

A Sztálin által kitelepített krími tatár családban szovjet Üzbegisztánban született Umerov és családja az 1980-as és 1990-es években tért vissza az ukrajnai Krímbe, amikor a tatárok visszatérhettek a közép-ázsiai területekről.

1944-ben Sztálin elrendelte a teljes krími tatár közösség (nagyjából 200.000 fő) erőszakos deportálását, miután azzal vádolta őket, hogy együttműködtek a nácikkal. A becslések szerint a kitelepítettek közel fele meghalt a megpróbáltatások során. 

Azonban Sztálin vádjait a második világháború utáni elemzések többsége hamisnak tartja, és a kitelepítést a történészek hivatalosan népirtásnak minősítik.