Ami történt, az egyik háborúhoz sem hasonlítható – felkavaró képkockákon a Hamász által elkövetett borzalmak

Megrázó dokumentumfilm készült a Hamász által október 7-én és azóta is folyamatosan elkövetett rémségekről. Sheryl Sandberg "Sikolyok a csend előtt" című 50 perces alkotásában több túlélő is megszólal, felfedve az elmondhatatlan borzalmakat, amiken keresztülmentek. Az IDF információ szerint jelenleg 128 izraeli túszt tartanak fogva a terroristák Gázában, köztük 16 nőt. 

Több mint hat hónap telt el azóta, hogy Izrael ellen minden képzeletet felülmúlóan bestiális támadást indított a Hamász terrorszervezet. A Nap Híre folyamatosan beszámolt róla, hogy a Gázai övezetet uraló Hamász terroristái szárazföldön, a tenger felől és a levegőből is megtámadták Izraelt, amelyre legalább 5000 rakétát lőttek ki ezzel egy időben. Arról is írtunk, hogy a példátlan terrortámadásnak közel 1200 halálos áldozata van és a Hamász 250-nél is több túszt is ejtett.

Eddig gyakorlatilag semmilyen nyilvános információval nem rendelkezett a világ arról, hogy mit művelnek a Hamász terroristái az elrabolt izraeli túszokkal, különösen a nőkkel. Az azóta hazatért túszok elbeszélései és a folyamatosan zajló nyomozások eredményeképp azonban egyre inkább kirajzolódik a rettenetes valóság. 

Több szemtanú és a nyomozók is arról számoltak be, hogy a terroristák meg is erőszakolták a nőket, mielőtt kivégezték volna őket. Az elrabolt nők nem csak fizikai és mentális, de rengetegszer szexuális erőszak áldozataivá is váltak. Sheryl Sandberg ezen nőket szólaltatta meg, hogy az egész világ értesülhessen a terroristák által elkövetett rémtettekről. 

A filmben Michal Ohana is elmeséli az élményeit: a fiatal lány a Nova zenei fesztivál területén idézi fel a pillanatot, amikor a terroristák rájuk támadtak. Mint mondta, két barátjával érkezett a fesztiválra, ahol már rengeteg fiatal gyűlt össze, csak úgy szórakozni vagy épp a születésnapjukat ünnepelni. Reggel fél hétkor azonban egyszer csak elhallgatott a zene, a helyét pedig lövések, robbanások és sikolyok váltották fel. Ő szerencsésen túlélte a támadást. 

„Tíz férfi állt körülöttem, én pedig ösztönösen harcoltam, mindent megtettem, amit csak tudtam. Meg akartam nekik mutatni, hogy erős vagyok, és nem adom könnyen magam. Nem bántam volna, ha megölnek, sőt, talán még örültem is volna neki abban a pillanatban. Féltem, nagyon féltem, hogy meg fognak erőszakolni és végig fogják hurcolni a testemet Gáza utcáin. Ettől jobban féltem, mint a haláltól” – fogalmazott Amit Soussana, aki 55 napot töltött a terrorszervezet fogságában. 

A fesztivál egy másik túlélője, Tali Binner arról számolt be, a terroristák támadása után még órákat töltött a helyszínen a barátaival együtt, rejtőzködve. Egy ponton velőtrázó, kétségbeesett női sikolyokra lett figyelmes; mint mondta, ezen a ponton vált világossá számára, hogy a terroristák meg is erőszakolhatják. Ekkor az futott át az agyán: mégis mi jobb? Ha lelövik, ha meggyilkolják vagy ha megerőszakolják? Raz Cohen, aki szintén túlélte a mészárlást, szemtanúja is volt a nemi erőszaknak: mint mondta, az egyik terrorista még azután sem szállt le az áldozatáról, hogy a nő már halott volt. Hasonlóan írja le a helyzetet, mint Tali Binner: egy nő csak egyetlen esetben sikoltozik és könyörög egy bizonyos módon. 

A helyszínre érkező önkéntesek is részletesen beszámoltak a mészárlás nyújtotta rettenetes látványról. „Arra vagyunk kiképezve, hogy összegyűjtsük a holttesteket. Az egész világon jelen vagyunk, több száz holtesttel volt már dolgom. Mégis, szavaim sincsenek arra, hogy leírjam, amivel akkor szembesültünk” – idézte fel Simcha Greiniman, a ZAKA egyik önkéntese. Összeégetett, megcsonkított, feldarabolt holttestek – ez fogadta a helyszínre siető önkénteseket. Az egyikőjük így fogalmazott: „amikor látsz egy lányt, széttépett ruhákkal és megcsonkított testtel, azt mondod magadnak: meggyilkolták, lemészárolták és megcsonkították; mégis mit lehet még tenni egy emberrel?” 

Shari Mendes, az IDF tartalékosa úgy fogalmazott: „a Hamász terroristái a háború fegyvereként használták a szexuális erőszakot. Nem tudom elképzelni, hogy mi oka lenne valakinek a mellén vagy a nemi szervén meglőni egy nőt”. Prof. Ruth-Halperin Kaddari, a CEDAW, vagyis a Nők elleni diszkrimináció felszámolásával foglalkozó bizottság egykori alelnöke pedig azt mondta: „a háború eszközeként használni a szexuális erőszakot sajnos az emberiség történtével egyidős. Mert amikor a nő testét meggyalázzák, az az egész nemzet ellen elkövetett rémtettet szimbolizálja.”

Az egyik kiszabadult túsz szerint az elrabolt izraeli nők legalább fele szenvedett el fizikai és szexuális abúzust is. „Akik pedig még ott vannak, továbbra is együtt élnek az erőszaktevőikkel” – mondta. „A nemi erőszak soha nem elfogadható, de október 7-e óta úgy érzem, elkezdtünk visszacsúszni egy olyan helyzetbe, ahol elfogadhatónak tűnik az elfogadhatatlan. Ezt pedig nem engedhetem” – fogalmaz a saját filmje végén Sandberg, hozzátéve, hogy ez talán eddigi élete legfontosabb munkája. 

A dokumentumfilm budapesti vetítésén Jakov Hadas-Handelsman és az IDF szóvivője is részt vett. „Hallani azt, hogy mi történt, egyik háborúhoz sem hasonlítható. A civil házakba történő betörések és mindaz, amit nők és gyerekek testével tettek... ez valami olyasmi, ami még sosem fordult elő sehol a történelemben” – fogalmazott a szóvivő. 

Az izraeli nagykövet pedig az ATV Híradójának nyilatkozva úgy fogalmazott: abszurdnak tartja, hogy Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel szemben a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze elfogatóparancsot kért. A nagykövet leszögezte, az országnak független és erős igazságügyi rendszere van, és jogos önvédelmi háborút folytatnak az az elmondhatatlan szörnyűségekkel szemben. 

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!