Hirdetés

Az erdélyi havasokból a világ tetejére: 10 éve vesztettük el Erőss Zsoltot

Morvay Péter portré Morvay Péter

Csíkszeredáról indult, a Békás-szorosban kezdte a hegymászást, onnan jutott fel első magyarként a Himalája csúcsára. Amputált lábbal is folytatta, aztán tíz eltűnt az egyik leggyilkosabb hegycsúcson.

„Tudom, sokan vélekednek úgy, semmilyen csúcsért sem adnák oda egy lábujjukat sem, 

de ebben a helyzetben hiszem, hogy ezzel a csonkolt lábbal is képes leszek még teljes életet élni. Egy ennél rosszabb helyzetben is hasonlóképpen kellene gondolkodnom, csak akkor egy másik életpályán.” – mondta három évvel halála előtt Erőss Zsolt a Heteknek adott interjúban.

A hegymászó elmondta, hogy balesete után volt esélye arra, hogy megtartsa a sérült lábát, de a „sántikálós életforma” helyett úgy döntött, hogy tovább szeretne sportolni.

Tisztában volt azzal, hogy 

a hegymászás valóban egy „veszélyes üzem". 

„Több, mint harminc éve mászok, és eddig a balesetig valójában súlyos esetem nem volt. Különös, hogy sok nehéz és kockázatos utat sérülés nélkül tudhattam magam mögött, míg egy szakmai szempontból lényegesen egyszerűbb helyzet ezzel a következménnyel járt. 

Ennek ellenére az a véleményem, hogy ha valaki felkészült, a szabályokat betartja és van egy kis szerencséje, jók az esélyei, hogy nyugdíjas hegymászó lehessen.” – mondta Erőss.

Erőss Zsolt a legeredményesebb magyar magashegyi hegymászója volt
Erőss Zsolt a legeredményesebb magyar magashegyi hegymászója volt Hópárduc Alapítvány

Fájdalmas módon ez a vágya nem adatott meg neki. 

Az erdélyi születésű székely hegymászó, aki 2002. május 25-én első magyarként megmászta a Mount Everestet,

és Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászójaként

tíz 8000 m fölötti csúcsot ért el sikeresen, kilencet kiegészítő oxigén nélkül (ebből kettőt műlábbal),

2013. május 21-én a Kancsendzönga megmászása után a visszaúton eltűnt.

Felesége, Sterczer Helga, aki amellett, hogy mentálhigiénés szakember, szintén hegymászó, az Erőss Zsoltról készült, Magasságok és mélységek című dokumentumfilm bemutatója után elmondta, hogyan fogadta a drámai hírt:

„A hegymászóknak is az az attitűdjük, hogy fönn a hegyen nem eshetünk kétségbe, nem pánikolunk be, hanem a megoldásra koncentrálunk. S ha túléltünk és visszatértünk a hegyről, akkor lehet kiengedni. Ugyanígy gondolkodtam a gyászról is: 

az érzéseimmel foglalkozni ráérek majd akkor, ha már túlleszek az egészen.”

Ennek ellenére neki is évekbe telt feldolgozni a veszteséget, különösen, hogy a 8000 méter feletti magasságból a hegymászó holttestét nem sikerült hazahozni.

A film alapján sokat segített az, hogy szimbolikus temetést tartottak Erőss Zsolt emlékére, aki 2014-ben posztomusz megkapta az Év hegymászója elismerést is.

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés