Epres Panni sosem hallott részleteket árult el Benedek Tibor elvesztéséről

Lassan három éve, hogy meghalt Benedek Tibor. Epres Panni sosem hallott részleteket árult el a férje elvesztéséről. 

Epres Panni két kamasz gyermeket nevel, ám elmondása szerint smemiben nem érzi magát egyedül, ugyanis a család erős bástyaként áll mellettük és mindenben segítik őket. Az édesanya ritkán nyilatkozik, ám most mégis kivételt tett, ugyanis nemrég debütált A nemzet aranyai című film, amely a vízilabda-válogatottról szól. Ennek kapcsán elárulta, hogy Tibor sem játékosként, sem szövetségi kapitányként nem szerette, ha vele tartott a világversenyekre, mert szerinte elterelte volna a figyelmét, így mindig otthonról szurkolt neki - írja a Blikk.

A nemzet aranyait már a gyermekei is látták, és nagyon büszkék a végeredményre. A filmkészítésben egyébként Panni is részt vett oly módon, hogy minden emléket összegyűjtött otthon, amit csak talált. 

"Magabiztossággal volt szerény, ezért elfogadná, örülne neki. Egy csapat voltak, összetartottak, de csapatkapitányként elfogadták Tibort vezérükként. Veleszületett tekintélye volt, ha döntött, azt nem kérdőjelezték meg. Az eredményei még hozzátettek ehhez, és talán egy kicsit szabályozták is az aranyak, hiszen úgy érezte, neki tényleg példát kell mutatnia" -válaszolta Panni arra a kérdésre, hogy mit szólna férje a filmhez. 

Az özvegy arról is őszintén beszélt, hogy megérintette, amikor először jelent meg a képernyőn elhunyt kedvese. Azt is elmondta, hogy bár voltak nehéz pillanatok, de a család mindig erőt adott neki a továbblépéshez.

"Talán Tibor mellett tanultam meg, hogy az embernek milyen ereje lehet. Látom a gyermekeimen is, mennyire fantasztikusak és erősek, ahogy ezt az egészet végigcsinálják. Olyan éles váltás volt ez, ahogy a tökéletes családi szeretetből egyszer csak elveszítik az egyik pillért, hogy szerintem az, hogy ezt a folyamatot végigélik, egyfajta szupererőt ad nekik” – mesélte Panni a Nők Lapjának.

"Az emberek azt gondolják, tudják, mit érzek. Ennek a folyamatnak az elején rám aggattak egy szerepet, hogy áldozat vagyok, aki mostantól megkeseredve, de felemelt fejjel éli le a következő ötven évét. De nem ez a szerepem! Én nem kesergek, inkább mosolygok, élem az életem tovább. Köszönöm szépen, jól vagyok” - jelentette ki, hozzátéve, hogy mindig örömmel gondolnak vissza Tiborra. Mi vidáman beszélünk róla, emlegetjük a közös élményeinket, de nem szomorúan. Aki elveszített valakit, érti ezt... nem múlik az érzés, a hiányt csak megszokni lehet – tette hozzá.