Azt szerették volna, hogy itt nőjenek fel a gyerekeik, de a Hamász mészárszékké változtatta a földi Paradicsomot

Öt nap telt el azóta, hogy Izrael ellen minden képzeletet felülmúlóan bestiális támadást indított a Hamász terrorszervezet. 

A Naphire.hu folyamatosan beszámolt róla, hogy a Gázai-övezetet uraló Hamász terrorszervezet harcosai szárazföldön, a tenger felől és a levegőből is megtámadták Izraelt, amelyre legalább 5000 rakétát lőttek ki ezzel egy időben. Arról is írtunk, hogy a példátlan terrortámadásnak már több mint 1200 halálos áldozata van. 

A Be'eri kibucban élő emberek néha azt mondogatták, hogy lakóhelyük azért van olyan közel a Gázai övezethez, mert különben túl tökéletes lenne. "Ez egy vicc volt, amit azért mondtunk, mert Be'eri olyan gyönyörű. Ez az a hely, ahol az ember szeretné, ha a gyerekei felnőnének. Gyönyörű a naplemente, zöldek a mezők, minden megvan benne, amit egy nyaralóhelytől elvársz" - mondta Lotan Pinyan a CNN-nek szerdán. 

Be'eri közelsége a mindössze néhány kilométerre fekvő Gázához azt jelentette, hogy a kifejezetten liberális gondolkodású közösség a múltban gyakori célpontja az enklávéból kilőtt Hamász-rakétáknak - amelyeket általában az izraeli Vaskupola képes volt semlegesíteni. 

A rakéták megjelenése volt az egyetlen hátránya az egyébként idilli helynek, mondanák Pinyan és barátai. "Ez már nem vicc" - mondta.

A múlt szombaton azonban minden megváltozott. Kora reggel a Hamász terroristái megrohamozták Be'eri-t, és elképzelhetetlen méretű pusztítást hagytak maguk után. Több mint 120 lakost, köztük gyerekeket is meggyilkoltak, másokat pedig elraboltak. Felgyújtották az emberek otthonait, majd megölték őket, amikor megpróbáltak elmenekülni a hőség és a füst elől. Kifosztották, ellopták és elpusztították, amit csak tudtak.

A mintegy 1100 fős közösséget reggel fél hétkor ébresztették fel, amikor megszólalt a közelgő rakétatámadást jelző riasztó.

"De ez nem volt normális. Hozzászoktunk a bombázáshoz, tudjuk, hogy milyen a légvédelmi sziréna hangja: 'tat - tat - tat - tat'. De ez más volt. Nem állt meg. Tat - tat - tat - tat - tat - tat - tat - tat" - mondta Michal Pinyan, Lotan felesége a CNN-nek. 

De a legrosszabb még hátra volt. "Körülbelül 45 perccel később elkezdtünk üzeneteket kapni, hogy terroristák vannak a kibucban" - tette hozzá Lotan. A család WhatsApp-csoportját elárasztották az aggódó üzenetek Michal szülei, Amir és Mati Weiss, valamint három testvére között.

9:25 Mati: lövések az erkélyen.

9:26 Ran: itt is lövések hallatszanak az óvóhely ablakán kívül.

9:30 Mati: Mati: arab hangokat hallok a ház előtt.

9:31 Dalit: te is hallod a biztonsági erők hangját?

9:43 Amir: apa megsérült, a házban vannak.

9:43 Ran: Hogy érted ezt?

9:44 Dalit: bejöttek?

9:44 Lotan: Mi az? Beszélj hozzánk!

9:47 Ran: Limor beszélt Racheli-vel, küldött neked valamit.

9:49 Michal: anya folyton ír.

9:52 Eddie: Mikor????.

9:57 Limor: Limor: Mikor, mi történik veled?

10:01 Michal: Anya!

10:01 Michal: Válaszolj!

10:03 Mati: Ments meg minket!

10:04: Mati: Mati: Ments meg minket!

10:00 Michal: a menhelyen vagy?

10:04 Mati: Apát lelőtték, és gránátokat dobálnak.

10:04 Mati: Mati: Felrobbantották a biztonsági szobát

10:04 Michal: a házban?

10:04 Mati: Igen.

Ez volt az utolsó üzenet, ami Mati, Michal édesanyjától érkezett. Ezután csend.

"Tudtuk, hogy valószínűleg meghaltak. De még mindig volt egy kis remény, hogy talán mégsem haltak meg, ’csak’ elrabolták őket" - mondta Lotan.

A térfigyelő kamerák felvételei azt mutatják, ahogy a Hamász két terroristája közül az egyik belép a Be'eri kibucba, miután rálőtt egy autóra. 

A kibuc túloldalán Tom Hand ugyanilyen rémisztő üzeneteket kapott arról, hogy terroristák törnek be a szomszédai házába. Csak a nyolcéves lányára, Emilyre tudott gondolni - az egyik legmagasabb az osztályában, mézszőke hajjal és sápadt bőrrel, tehetséges táncos és énekes, egy vidám, okos lány, mondta.

Hand 30 évvel ezelőtt önkéntesként érkezett Be'eri-be, néhány hónapra tervezte, hogy ott marad, de végül soha nem ment el. Miután felesége, Emily édesanyja néhány éve rákban meghalt, ő és Emily egyedül éltek itt.

A közösség összetartó; a lakosok a CNN-nek elmondták, hogy együtt étkeznek, és mindent megosztanak, beleértve a fizetésüket is, amely egy közös kasszába kerül, és egyenlően osztják szét a családok között.

A kibuc lakói jellemzően baloldaliak. Sokan szomszédaiknak tekintik a gázaiakat, mondta Michal a CNN-nek. "Voltak gázai emberek, akik a kibucban dolgoztak, és a közösség részei voltak, a kibuc óvodájába hozták a gyerekeiket. Amikor már nem tudtak oda járni dolgozni, elkezdtünk pénzt gyűjteni nekik " - mondta, hozzátéve, hogy eltökélt szándéka, hogy továbbra is küldeni fogja a pénzt az általa támogatott családnak.

Péntek este Emily elment a barátnőjéhez, hogy ott aludjon. "Lányos estét tartottak" - mondta Hand.

Amikor szombaton fél hétkor megszólaltak a szirénák, Hand nem aggódott különösebben; a riasztások nem szokatlanok a kibucban. Biztos volt benne, hogy Emily biztonságban van.

"Mire meghallottam a lövéseket, már túl késő volt. Ha tudtam volna... talán elszaladtam volna, elkaptam volna a lányt, a barátját, az anyját, és visszavittem volna őket hozzám. De mire rájöttem, hogy mi történik, már túl késő volt" - mondta.

Tom nem tudott kapcsolatba lépni Emilyvel és a kislány barátnőjének családjával, sőt a házát sem tudta elhagyni, mert a kibucot ekkorra már ellepték az erősen felfegyverzett terroristák. "Emilyre kellett gondolnom. Ő már elvesztette az édesanyját, nem kockáztathattam, hogy az apját is elveszítse" - mondta.

Eközben Pinyanék sokkos állapotban voltak attól, amit a szüleik házában történtek, és felkészültek arra, hogy az ő otthonuk lehet a terroristák következő célpontja.

A biztonsági szobájukban voltak, de problémával szembesültek. Az ajtaja belülről nem zárható. Bár minden 1993 után épült izraeli házban kell lennie óvóhelynek, ezeket a biztonsági szobákat úgy tervezték, hogy egy robbanásnak álljanak ellen, nem pedig egy fegyveres behatolásnak.

Lotan azt meséli, hogy minden eszközzel, többek között kötéllel, székkel és baseball-ütővel igyekeztek eltorlaszolni a bejáratot. A következő órákat az ajtó mellett ülve, az ütőt az ajtóhoz szorítva töltötte, és várta, hogy a katonaság jöjjön és megmentse őket.

A kibucnak saját önkéntes vészhelyzeti osztaga van, körülbelül 15 ember, akiknek az a feladata, hogy megvédjék a közösséget a veszélytől, amíg a hadsereg meg nem érkezik. Mivel a hadsereg bázisa csak néhány percre van, mindenki azt hitte, hogy az Izraeli Védelmi Erők bármelyik pillanatban megérkezhetnek. De ez nem történt meg.

"Körülbelül 20 órát vártunk, élelem, víz és WC nélkül" - mondta Lotan. "A gyerekek pedig soha nem kértek semmit. Egyszer sem" - tette hozzá Michal.

Az IDF a CNN-nek elmondta, hogy napokig tartó heves harcokba telt, mire ellenőrzésük alá tudták vonni a kibucot. Pinyanék megmentésére 15 katona megrohamozta a házat, szoros kört alkotott a család körül, és biztonságos helyre kísérte őket - miközben a család szerint még mindig tombolt a harc a kibucban.

Amikor elmentek, Lotan elmondása szerint eltakarta a gyerekek szemét, hogy ne lássák a holttesteket.

"Láttuk őket, mindannyiukat, katonákat, a kibuc lakóit és terroristákat. Bármerre mentünk, mindenhol holttestek voltak" - mondta Lotan.

Sokakat azok közül, akiket végül a katonaság mentett ki Be'eri-ből, a Holt-tenger partján lévő szállodába evakuáltak. Köztük volt Tom Hand is, aki a következő napokban arra várt, hogy halljon valamit Emilyről.

Aztán jött a hír.

"Két ember a kibucból, egy csapat orvos, pszichiáter, szociális munkás... és elmondták. Finoman, de gyorsan, mert sok emberen kell átjutniuk" - mondta, hozzátéve, hogy megkönnyebbült.

Az összes szörnyű lehetőség közül a halál tűnt a legkevésbé fájdalmasnak.

"Halott volt. Tudtam, hogy nem volt egyedül, nem volt Gázában, nem volt egy sötét szobában, tele Isten tudja, hány emberrel, akiket mellélökdöstek ... nem kellett rettegnie minden nap minden percében, talán még évekig. Így a halál áldás volt" - mondta a CNN-nek, hangja megtört, fáradt, hamuszürke arcán könnyek folytak végig.

"Ebben az őrült világban itt vagyok én, aki abban reménykedem, hogy a lányom meghalt" - mondta.

A Be'eriből kimentett emberek közül sokan ugyanabban a szállodában laknak, mint Hand, ami azt jelenti, hogy szeretet veszi körül - de Emilyre is állandóan emlékeztet. Sok barátja, aki túlélte a mészárlást, a szállodában tartózkodik.

"Emily barátai tudják, hogy nincs itt velem. Ezért megkérdezik tőlem, mi történt vele... felnéznek rám, és azt mondom, hogy még nem tudom" - mondta. "De aztán látják, hogy a szüleik megölelnek, sírnak ... a gyerekek nem hülyék, ebben a korban sem, úgyhogy csak ezt látva biztos vagyok benne, hogy rájönnek."

A közösség tartja magát, próbál továbblépni, mondta Michal Pinyan. Pár percenként jön valaki, hogy megölelje, beszélgessen vele, megosszon egy emléket a szüleiről.

A CNN-nek elmondta, hogy tudja, hogy a szülei meghaltak, mert a holttestüket olyan emberek azonosították, akik személyesen ismerték őket. Arra kérték azonban, hogy adjon DNS-mintát a hivatalos azonosításhoz, ami eltarthat egy ideig.

Fogalma sincs, mi fog ezután történni. "Senki sem beszél a temetésről. Nincs hova mennünk. A kibuc most egy zárt katonai tér" - mondta.

Mégis hisz abban, hogy Be'eri valamilyen formában újjáépül. "Sok-sok-sok erőre lesz szükségünk, hogy visszamehessünk. De vissza fogunk menni, ez nem kérdés" - mondta.

Amikor a gyermekeik megkérdőjelezik, hogy jó ötlet-e visszatérni egy olyan helyre, ahol ilyen borzalmak történtek, Pinyanék azt mondják, hogy vissza kell menniük.

"Elmagyaráztuk nekik, hogy nem hagyjuk ott a süllyedő hajót. El kell mennünk, és helyre kell hoznunk a helyet, helyre kell hoznunk a közösséget. És utána családként eldönthetjük, hogy mi lesz a következő lépésünk" - mondta Lotan.