A történelem 5 legsúlyosabb inflációja: nem a 2022-es a rekorder

Amióta a pénz létezik, azóta létezik az infláció is, sőt a hiperinfláció is. A történelem öt ikonikus drámai pénzromlása, a középkoriKínától a magyar pengő drámai zuhanásáig.

Hiperinflációnak nevezzük a nagyon magas és gyakran gyorsan gyorsuló pénzromlást, amikor az éves pénzromlás üteme meghaladja a havi 50%-ot, vagy az éves szinte 1000%-ot. Általában a pénzkínálat növekedése (azaz túl sok bankjegy nyomtatása) és az alapvető javak árának gyors emelkedése miatt alakul ki. Ahogy a pénz egyre kevesebbet ér, az áruk egyre többe kerülnek.

Szerencsére ez viszonylag ritka: a legstabilabb valuták, mint például a font sterling, az amerikai dollár és a japán jen, sokak számára a legkívánatosabbak, mivel történelmileg viszonylag egységes értéket tartottak meg. Más valuták azonban nem voltak ilyen szerencsések. Most úgy tűnik, nem áll meg az infláció, de valószínűleg nem a 2022-es infláció lesz a rekorder.

1. Az ókori Kína

Bár egyesek nem tekintik a hiperinfláció példájának, Kína volt az egyik első ország a világon, amely elkezdett olyan papírpénzt használni, amelynek nincs belső értéke: értékét a kormányzat tartja fenn.

A papírpénz óriási sikernek bizonyult Kínában, és ahogy a hír terjedt, egyre nagyobb lett a kereslet iránta.

Amint a hatalom lazított a kibocsátás ellenőrzésén, a pénzgyengülés elszabadult.

A Yuan-dinasztia (1278-1368) volt az első, amely megtapasztalta a rendkívül magas infláció hatásait, amikor hatalmas mennyiségű papírpénzt kezdett nyomtatni a katonai hadjáratok finanszírozására. A valuta elértéktelenedésével az emberek nem tudták megfizetni az alapvető javakat, és a kormány képtelensége a válság kezelésére, valamint a nép támogatásának hiánya a dinasztia hanyatlásához vezetett a 14. század közepén.

2. A weimari köztársaság

A hiperinfláció vitathatatlanul egyik leghíresebb példája, a weimari Németország 1923-ban átélt súlyos válsága. A versailles-i szerződés által a szövetséges hatalmaknak fizetendő jóvátételre kötelezettek 1922-ben elmulasztottak egy kifizetést, mondván, hogy nem tudják megfizetni a szükséges összeget.

A franciák nem hittek Németországnak, hogy nem képesek a kifizetésre, és megszállták a Ruhr-völgyet, a német ipar kulcsfontosságú területét. A weimari kormány „passzív ellenállásra” utasította a munkásokat. A munkások abbahagyták a munkát, de a kormány továbbra is fizette a bérüket. Ehhez a kormánynak több pénzt kellett nyomtatnia, ami leértékelte a valutát.

A válság gyorsan kicsúszott az irányítás alól: a megtakarítások heteken belül kevesebbet értek, mint egy kenyér. A legsúlyosabban a középosztályt sújtotta a válság, akik havi fizetést kaptak, és egész életükben megtakarítottak. Megtakarításaik teljesen elértéktelenedtek, és az árak olyan gyorsan emelkedtek, hogy havi bérük nem tudott lépést tartani velük.

Az élelmiszereket és az alapvető árucikkeket érintette a leginkább: Berlinben 1922 végén egy kenyér 160 márkába került.

A válságot a kormány 1925-re megoldotta, de emberek millióinak okozott mérhetetlen nyomorúságot. Sokan a hiperinflációs válságnak tulajdonítják a Németországban növekvő elégedetlenség érzését, amely az 1930-as évek nacionalizmusát táplálta.

3. Görögország

Németország 1941-ben megszállta Görögországot, aminek következtében az árak a magasba szöktek, mivel az emberek elkezdtek élelmiszert és más árucikkeket felhalmozni, mert féltek a hiánytól vagy attól, hogy nem jutnak hozzájuk.

A megszálló tengelyhatalmak átvették a görög ipar feletti ellenőrzést is, és mesterségesen alacsony áron kezdték exportálni a kulcsfontosságú termékeket, csökkentve ezzel a görög drachma értékét más európai árucikkekhez képest.

A tengeri blokád miatt megkezdődött a felhalmozás és a félelmetes hiány lépett fel. Az alapvető árucikkek ára felszökött. A tengelyhatalmak rávették a Görög Nemzeti Bankot, hogy egyre több és több drachma bankjegyet állítson elő, tovább értéktelenítve a valutát, beindítva ezzel a hiperinflációs spirált.

Amint a németek elhagyták Görögországot, a hiperinfláció drámai mértékben csökkent, de több évbe telt, amíg az árak ismét ellenőrzés alá kerültek, és az inflációs ráta 50% alá csökkent.

4. Zimbabwe

Zimbabwe 1980 áprilisában vált elismert független állammá, az egykori brit gyarmatból, Rodéziából kiválva. Az új ország kezdetben erőteljes növekedést és fejlődést tapasztalt, növelve a búza- és dohánytermelést. Ez azonban nem tartott sokáig.

Az új elnök, Robert Mugabe reformjai során Zimbabwe gazdasága összeomlott, mivel a földreformok során a gazdákat kilakoltatták, a földeket pedig lojális híveinek adták, vagy elértéktelenedtek. Az élelmiszertermelés drámaian visszaesett, a bankszektor pedig majdnem összeomlott, mivel 

Az így kialakult féktelen infláció és a korrupció a 2000-es évek elején eszkalálódott igazán, és 2007 és 2009 között érte el a csúcspontját, amikor az árak nagyjából 24 óránként megduplázódtak. A válságot - legalábbis részben - egy új valuta bevezetésével sikerült megoldani, de az infláció továbbra is komoly problémát jelent az országban.

5. Magyarország

A második világháború utolsó éve katasztrofálisnak bizonyult a magyar gazdaság számára.

A kormány átvette a bankjegynyomtatás ellenőrzését, és az újonnan érkezett szovjet hadsereg elkezdte kibocsátani a saját katonai pénzét, ami tovább zavarta a dolgokat. (Akkor nem adtak ki utasítást az infláció felezésére.)

Az 1945 vége és 1946 júliusa közötti 9 hónapban Magyarországon volt a valaha mért legmagasabb infláció. A nemzeti valutát, a pengőnek az értékét naponta közölték a rádióban, olyan nagy és gyors volt az infláció.

A probléma megoldásához a valutát teljesen le kellett cserélni, és 1946 augusztusában bevezették a magyar forintot.