Szélsebesen terjed a rejtélyes lajhárvírus, már áldozatai is vannak

Egy titokzatos vírus, amely egykor az Amazonas vidékére korlátozódott, most szélesebb körben terjed az amerikai kontinensen, miután olyan genetikai változásokon ment keresztül, amelyek még erősebbé tehetik.

A közelmúltig az Oropouche-vírus egy viszonylag ismeretlen betegség volt, amely nagyrészt a dél-amerikai Amazonas-medencére korlátozódott. De 2023 vége óta a vírus - amelyet gyakran lajhárlázként is emlegetnek - elkezdett terjedni. 2024 első hét hónapjában már több mint 8000 megbetegedést okozott öt országban, nemrég két nő halálát is okozta Brazíliában, valamint két meg nem született gyermek lehetséges halálát is előidézte - írja a BBC. 

A rovarcsípések által terjesztett Oropouche megbetegedések gyors növekedése miatt az Egyesült Államok Betegségellenőrzési és Megelőzési Központja (CDC) egészségügyi figyelmeztetést adott ki az amerikai orvosok számára. A vírus első európai eseteit 2024 júniusában és júliusában mutatták ki olyan utazóknál, akik Brazíliában és Kubában tett látogatásuk során fertőződtek meg.

Az Oropouche Dél-Amerika Amazonas régiójában honos vírus, amelyet rovarok terjesztenek csípéssel. A vírus lázas megbetegedéseket okoz az emberekben, de számos állatban is megtalálható, beleértve a majmokat, a selyemmajmokat és a lajhárokat, valamint számos különböző rovart.

Az Oropouche akkor terjed, ha egy embert vagy állatot a vírust hordozó rovarok megcsípnek. Úgy gondolják, hogy a vírust leggyakrabban a Culicoides paraensis szúnyogfajok terjesztik, amelyek Amerikában nagy számban fordulnak elő. A vírust terjeszthetik a Culex quinquefasciatus és az Ochlerotatus serratus szúnyogok is. 

A vírus közvetlen emberről emberre történő átvitelét nem figyelték meg.

Amint a véráramba kerül, a vírus gyorsan elterjedhet a testben, és átjuthat a vér-agy gáton, hogy elérje a központi idegrendszert. Úgy tűnik, hogy különösen az agyban és a májban halmozódik fel.

A vírus egyetlen szál genetikai anyagot, úgynevezett RNS-t hordoz, amely egy védő fehérjeburokba van zárva. Úgy gondolják, hogy a véráramba kerülve egy „trójai faló” módszert alkalmaz, bejutva a fagocitákként ismert immunsejtekbe, ami lehetővé teszi számára, hogy észrevétlenül eljusson a test különböző szöveteihez és szerveihez. Ott megfertőzi a sejteket, és elkezd szaporodni.

A vírus arról a faluról kapta a vírus a nevét, ahol az első esetet regisztrálták. 

1955-ben a vírust egy lázas, 24 éves erdei munkás véréből izolálták a trinidad és tobagói Vega de Oropouche közösségben. Azóta a vírus felelős a brazil Amazonas területén időnként fellépő járványokért, egyes esetekben akár 100 000 megbetegedést is jelentettek. A kutatók becslése szerint összesen több mint 500 000 esetet regisztráltak, de ez a szám a téves diagnózisok miatt alulbecsült lehet, mivel sok tünet hasonlít más lázat okozó betegségekre.

Az 1980-as évek végétől kezdve a vírus kitöréseiről kezdtek beszámolni Panamából, Peruból és Ecuadorból. 2000 óta azonban a vírusról beszámoló országok száma Bolíviára, Kolumbiára, Ecuadorra és Francia Guyanára is kiterjedt.

2023 végén nagy járványok kezdtek kitörni az Amazonas-medencében, valamint Dél-Amerika új területein. 2024 júniusában Kubában megerősítették, hogy a vírus megbetegedéseket okoz. 

Az Egészségügyi Világszervezet 2024. január 1. és július 20. között 8078 Oropouche-esetet regisztrált. A legtöbbet - a két halálesettel együtt 7284-et - Brazíliában regisztrálták, Bolíviában 356-ot, Peruban 290-et, Kolumbiában 74-et, Kubában pedig 74 esetet jelentett.

A közegészségügyi tisztviselők számára a legaggasztóbb, hogy egyre több eset fordul elő nem amazóniai területeken. 

Egy publikálatlan elemzés arra utal, hogy a legutóbbi járványok hátterében az állhat, hogy a vírus genetikai kódja átrendeződött, aminek következtében már hatékonyabban szaporodik a fertőzött egyének sejtjeiben. Ez azt jelenti, hogy a vírus sokkal nagyobb számban képes önmagát előállítani, amint megfertőz egy sejtet.

A legutóbbi járványok hátterében álló vírus nemrégiben publikálatlan elemzése arra utal, hogy a vírus genetikai kódja átrendeződött, aminek következtében hatékonyabban szaporodik a fertőzött egyének sejtjeiben. Ez azt jelenti, hogy a vírus sokkal nagyobb számban képes önmagát előállítani, amint megfertőz egy sejtet, és eltéríti a sejtgépezetet. Ez nemcsak azt tenné lehetővé, hogy a vírus potenciálisan súlyosabb betegséget okozzon a fertőzött egyénekben, hanem növelné annak esélyét is, hogy a csípő rovarok a vérszívás során felvegyék a vírust, és továbbadják másoknak.

Bár a vírus immunsejtekben való elrejtőzésének képessége azt jelenti, hogy viszonylag rejtve maradhat a szervezet védelmi rendszere elől, vannak arra utaló jelek, hogy a vírus ellenállóbb lehet a korábban Oropouche-val fertőzött emberek immunválaszával szemben.

A tudósok úgy vélik, hogy az egykor erdős területek növekvő városiasodása is szerepet játszhat az új járványkitörésekben. Azt mondják, hogy az éghajlatváltozás hatásai növelik azoknak a területeknek a számát, ahol a vírust terjesztő rovarok élhetnek, ami azt jelenti, hogy a vírus valószínűleg tovább terjeszkedik a történelmi dél-amerikai elterjedési területén túl.

A vírus a fertőzötteknél influenzaszerű lázat okoz, emellett fejfájást, izomfájdalmakat, merev ízületeket, hányingert, hidegrázást, fényérzékenységet és hányást. Súlyos esetekben agyhártyagyulladást okozhat. Általában a tünetek hasonlóak más, szúnyogok által terjesztett betegségekhez, mint a dengue, a chikungunya, a zika és a malária.

A CDC szerint a tünetek általában három-tíz nappal a csípés után kezdődnek, és három-hat napig tartanak. A tünetek néhány nappal vagy héttel később a betegek 60%-ánál ismét jelentkezhetnek, és általában hasonlóak a visszaeséskor. Nem világos, hogy mi okozza ezeket a visszaeséseket; lehet, hogy ugyanaz a fertőzés újra megjelenik, vagy olyan területeken élő emberek fertőződnek újra, ahol a vírushordozó rovarok nagy számban fordulnak elő.

A brazil hatóságok július 25-én regisztrálták az Oropouche-láz első ismert haláleseteit. A két nő 21 és 24 éves volt, és egyiküknek sem volt semmilyen előzetes egészségügyi problémája.

A brazil egészségügyi minisztérium jelentése azt is felvetette, hogy a vírus terhes nőkről magzatukra is átterjedhet. Egy vetélésről is beszámoltak, amely az Oropouche-fertőzéssel függött össze. Négy olyan esetet is jelentettek, amikor az újszülöttek mikrokefáliásak voltak - ez egy olyan születési rendellenesség, amikor a baba feje kisebb a vártnál -, és ezeket is a vírussal hozták összefüggésbe.

Az Oropouche terhességre és születendő gyermekekre gyakorolt hatása azonban még nem bizonyított, és jelenleg is vizsgálják.

Bár az első vadon élő állatok, amelyekről kiderült, hogy hordozzák a vírust, üvöltőmajmok voltak, 1960-ban Brazíliában egy fakótorkú lajhárban is felfedezték a betegséget. A vírus fő vadon élő gazdáját azonban még nem sikerült azonosítani. Számos vadon élő állatról, köztük számos főemlősről és háromujjú lajhárról derült ki, hogy hordozza a vírust. Ugyanakkor számos más, vadon élő állatról is azt feltételezik, hogy hordozója a vírusnak. 

Egy cikk a The Lancet Microbe című tudományos folyóiratban az Oropouche-láz járványait „a globális egészségügyre leselkedő új fenyegetésként” minősíti, és figyelmeztet az új kezelésekre irányuló kutatások hiányára. Más kutatók hangsúlyozták, hogy "sürgősen szükség van hatékony vakcinákra” az Oropouche ellen. Míg az oltóanyagokat állatmodelleken tesztelik, emberek számára még nem áll rendelkezésre vakcina. 

A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet (PAHO) pihenést, folyadékpótlást és fájdalomcsillapítók alkalmazását ajánlja a tünetek kezelésére. Brazília Egészségügyi Minisztériuma szerint a "betegeknek pihenniük kell, tüneti kezelést kell kapniuk, és orvosi megfigyelés alatt kell állniuk".

Emellett azt javasolják, hogy a fertőzött személyek is folytassák a rovarriasztók használatát, hogy csökkentsék annak valószínűségét, hogy rovarok csípjék meg őket, amelyek így továbbadhatják a vírust másoknak.

A fertőzések elleni védekezésre szolgáló vakcinák hiányában az Oropouche ellen az emberek leginkább úgy védekezhetnek, ha elkerülik a szúnyogok csípését. Az egészségügyi hatóságok azt javasolják, hogy az ajtókon és ablakokon finom hálót használjanak. Mivel a betegséget terjesztő szúnyog kisebb, mint az eddig elterjedt szúnyogok, a hagyományos szúnyoghálók valószínűleg kevésbé hatékonyak.

A karokat és lábakat eltakaró ruházat és a rovarriasztó szerek használata szintén segíthet a csípés elleni védekezésben.

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!