“Már nem csak magam miatt aggódok, hanem a gyermekeim jövőjéért is” - Megindító vallomás a Csillag születik nyertesétől

Tizennégy éve nyerte meg a Csillag szüleiket, milliók és egy autó hullt a korábban teremőrként dolgozó Tabáni István ölébe. Az énekes azóta is kitart a karrierje mellett, de nem titkolja, a koronavírus és a háború megtépázta az ő karrierjét is. És bár gondolkodott, hogy pályát vált vagy kiegészítő munkát vállal, továbbra is kitart, mert érzése szerint nagy dolgok várnak még rá. Azt ugyanakkor nem érti, miért nem hívja senki énekes műsorokba. A kétgyermekes apuka a karrierjéről, életéről, családjáról is mesélt a Naphire.hu-nak. Interjú.

Naphire: 2009-ben nyerte meg a tehetségkutatót - azóta is meg tud élni belőle?

Tabáni István: “Amióta megnyertem a Csillag szüleiket, csak ezzel foglalkozok, a színpaddal. Fellépek, koncertezek és dalokat szerzek. Legalábbis próbálkozom dalszerzéssel is. Csak ezzel foglalkozom, mert azt gondoltam, amikor megnyertem a műsort, hogy ezt igazából csak úgy tudom csinálni, ha igazán csak erre koncentrálok. Szerintem csak így tudom teljesen átadni azokat az érzéseket és gondolatokat, amik bennem születnek.”

Naphire: A tévék tele vannak zenés-énekes műsorokkal - miért nem látjuk Önt is? Nem hívják?

Tabáni István: “Van egy olyan sztereotípia velem kapcsolatosan, amit gondolom láttak a műsorban rólam, hogy én visszahúzódó meg félénk vagyok. De szerintem ezt összekeverik azzal, hogy valaki alázatos. Én nem feltétlenül akarok mindenáron kitűnni mindenféle hülyeséggel, balhékkal. Ez így szokatlan, mint ahogy az is, hogy magvas gondolatokat osztok meg a Facebookon. Szerintem nem ezt várnák tőlem, és ezért nem is gondolkoznak abban a tévés szerkesztők, hogy engem elhívjanak ilyen jellegű műsorokba”.

Naphire: De elmenne?

Tabáni István: “Szívesen vállalnám, ha felkérnének.”

Naphire: Hogy vészelte át a koronavírus-járványt? A zenészvilág gyakorlatilag lenullázódott...

Tabáni István: “Én is meg voltam lőve. Nem volt fellépésem. Utána meg volt egy szünet, aztán meg jött ez a háború. Amiatt is rosszul ment a szekér. De hát ugye nem kezdtem el, pedig lehetett volna mire nyavalyogni. Mint sokan a celebvilágban: sírok egyet-kettőt a Facebookon és rögtön a segítségemre rohannak, meg sajnáltatják magukat és próbálja a szakma megmenteni őket. Én is hányszor sírhattam volna másnak a vállán, vagy a közösségi médiában, de nem tettem. Viszont már leírom a gondolataimat, hogy mit gondolok erről, vagy arról. Ezt most kezdtem. Eddig ez nem volt szokásom, de úgy gondolom, hogy még közelebb kerülhetek így az emberekhez és még jobban megismerhetnek. És látom, hogy vannak visszajelzések”.

Naphire: Akkor ezek szerint "túlélték" a bevétel nélküli hónapokat, éveket?

Tabáni István: “Szerencsére volt tartalékunk, így azért könnyebb volt, de nyilván nehezítette a helyzetet, hogy a kisebbik fiam a covid alatt született. Azt látom, hogy a szakmámban sem mindenkinek megy mostanság jól a szekér: valakinek tényleg tele a naptára, valakinek meg épphogy. Érdekesen alakult ez az egész dolog a covid után. Tényleg azt érzem, hogy megváltoztak a körülmények, de az emberek is. Mentálisan is”.

Naphire: Nem volt egy kialakult megrendelői köre, akikre számíthatott volna?

Tabáni István: “Igazából a koncerteket, fellépéseket a feleségem szokta intézni, ő tartja a kapcsolatokat a szervezőirodákkal. Jönnek a megkeresések, nyilván, de korántsem úgy, mint a covid előtt. Van benne egy törés. Érdekes volt, és nem akarok belefolyni a politikába, mert távol áll tőlem, de az is közbeszól egyébként. Tehát ha nincs az ismeretségi körödben, vagy nem vagy benne egy bizonyos körben, úgy nehéz. Pedig nyilván az is hozza a fellépéseket. De én semleges vagyok, nem tartozom senkihez. De egyébként igen, azok az irodák, akikkel eddig együtt dolgoztam, vagy zenészekkel, zenekarokkal, ők hoznak nekem fellépéseket. Szóval panaszkodni nem akarok, de mondjuk nem ártana, ha még több lenne. Nem szokványos, nem olyan mint négy évvel ezelőtt. Más volt”.

Naphire: Nagyon bizonytalanul hangzik ez - meg lehet ezt szokni?

Tabáni István: “Igen, ilyen tiszavirág életű ez az egész dolog. Pedig én meg voltam győződve, hogy ez stabil. Egészen a koronavírus-járványig. A nyári szezon, az a legnagyobb, meg az ünnepek, a karácsony, de nem nagyon lehet így tervezni, kiszámíthatatlan, és most, hogy történtek ezek a dolgok, nehezen tudok optimista lenni. Próbálok egyébként, de nehéz”.

Naphire: Gondolkodott esetleg pályamódosításon, másodálláson, akár költözésen?

Tabáni István: “Sokmindent átgondoltam a covid alatt is: hogy voltak ismert emberek, akik elmentek pizzafutárnak, de már nem megy az se, meg nem is a pizzát akarták, hanem őket. (Nevet) És én sem tudom, hogy hogy veszi ki magát az ilyen. Nem büdös a munka, én nem úgy indultam ezen a pályán, hogy kiskorom óta terelgettek és mindenféleképpen sztárt akartak belőlem csinálni, hanem van polgári foglalkozásom, elvégeztem bizonyos iskolákat és dolgoztam is benne. Festőként is dolgoztam, a szakmámban, és más munkákat is csináltam. Mentem a lépcsőfokokon felfelé, tudom, hogy mi az, hogy munka. De azon is gondolkodtam, ha árufeltöltő lennék, mit szólnának a megrendelők, vagy a szakmabeliek?

Naphire: Nem gondolja ezt túl?

Tabáni István: “Volt korábban olyan cikk, hogy visszamentem teremőrnek. És később ebből volt problémám. Egy lakáskiállításon jártam, ahol felmerült az együttműködés lehetősége, és azt mondták, úgy tudják, visszamentem teremőrnek. (Nevet) Szóval az én esetemben kicsit nehéz. Ha elmennék, lehet többet ártanék a nimbuszomnak. Az embert könnyen leértékelik. És akkor nem hívják. De sokan vannak például, akik fényezik magukat a social médiában és nem is feltétlenül igaz, amit leírnak. De ez meg távol áll tőlem, hogy Háry János legyek”.

Naphire: Máshoz nem ért?

Tabáni István: “De. Másik alternatív lehetőség, amit tudok és amit csinálnék, ha az éneklés nem menne, az a képzőművészet. Vagy festményeket, vagy grafikákat készítenék. Ezen is gondolkodtam a covid alatt, aztán mire belekezdtem volna, megoldódott, jöttek a felkérések”.

Naphire: Kétgyermekes apuka, szerető férj - hol és hogyan élnek?  

Tabáni István: “A nagyobbik fiam 5 éves, óvodás, a kicsi épp 2,5 éves, igazi aktív gyermekek. Én ugye csepeli voltam, utána albérletben éltem Zuglóban a párommal, később a feleségem lett. Amikor az első gyermekünk megszületett, még ott laktunk, és utána átköltöztünk Újbudára. Nagy izgalom volt, pláne úgy, hogy közben jött Picur. Volt lakásfelújítás is, elég sok mindent vettünk egyszerre a nyakukba. De az volt a szempont, hogy olyan környezetet találjunk, ami megfelelő a gyereknevelésre. És egyébként találtunk is. Nincs is messze a központtól, de kertváros-szerűség, csend van és nyugalom”.

Naphire: Egyik utolsó bejegyzésében azon elmélkedik, mit hoz vajon a jövő. Sejti a választ?

Tabáni István: “Nehéz megmondani. Már nem csak magam miatt aggódok, hanem a gyermekeim jövőjéért is. Hogy meg tudom-e adni nekik azokat a dolgokat, amiket minden szülő próbál, és szeretném, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiből. Magamat hogy látom? A kezdetektől fogva sokan hittek bennem, meg voltak, akik nem. És akik láttak bennem akkor is valamit, meg is maradtak. De én érzem az erőt, meg látom magamban, hogy tudok újítani és meg tudok újulni. Akár a zenében, vagy külsőségekben, de más területeken is. Úgy érzem, hogy tizenöt év múlva egy teljesen más ember leszek. Lehet, hogy annál is másabb, mint amilyen most vagyok. De ez pozitív értelemben”.

Naphire: Elszántnak tűnik… Vannak tervei?

Tabáni István: “Nem is tudnám kategorizálni magam, annyi minden érdekel. Nagyon nyitott vagyok, mint egy szivacs, mindent szívok magamba. Lehet, hogy a zenébe is át tudom vinni majd ezt, de egyébként úgy érzem, kell is nekem, hogy tudjak megújulni, hogy egy új fejezete legyen az életemnek, és szerintem ez be fog következni. Lehet, hogy teljesen máshol fogok lakni is, a gyerekek is nagyobbak lesznek és egy teljesen más, kiforrottabb művész leszek. Nyilván hosszú távon tervezek a pályámon és szeretnék még jó dolgokat csinálni. Új ötleteim vannak mind a zenében mind a vizuális megjelenésben. Készülnek az új dalok csak a megfelelő pillanat és hely kell, hogy bemutassam majd őket. Tudom, hogy van és lesz olyan ember aki most is figyeli a pályám, és talán részese lesz és hozzájárul a további sikereimhez a zenei életben”.