155 éve született az utolsó orosz cár, akit Lenin családjával együtt gyilkoltatott meg

A történelemben előfordult, hogy királyok nem ágyban, párnák közt végezték, volt, akit ki is végeztek, de arra az ókor óta nem volt példa, hogy egy uralkodót családjával együtt az utolsó szálig kiirtsanak.

Ezt a sötét történelmi rekordot a bolsevik kommunisták állították fel, akik 1918-19-ben több lépésben, szisztematikusan végeztek a cári család minden tagjával.

A ma 155 éve, 1868. május 18-án született II. Miklós orosz cár, eredeti nevén Nyikolaj Alekszandrovics Romanov 1894-től 1917-es lemondásáig uralkodott.

II. Miklós több mint két évtizedes uralkodása során sok válságot átélt. 1905-ben tüntetések és sztrájkok sorozata tört ki Oroszország-szerte, amelyek a véres vasárnapi mészárlásban csúcsosodtak ki, amikor a békés tüntetőkre katonák lőttek.

Forradalmárok már apja, III. Sándor cár ellen is merényletet követtek el, nagyapját, II. Sándort pedig konkrétan meg is ölték az anarchista forradalmárok.

Az összeesküvők közt volt a későbbi bolsevik vezér, Vlagyimir Iljics bátyja is, akit ezért 1887-ben kivégeztek.

A helyzet az első világháború alatt vált kilátástalanná, emiatt II. Miklós 1917. március 15-én a Duma és a katonaság nyomására lemondott a trónról.

Azt remélte, hogy öccse, Mihail Alekszandrovics nagyherceg lesz az utódja, de ez utóbbi visszautasította a trónt. A cári család nagy része - élén II. Miklóssal - nem tudott elmenekülni Oroszországból, bár a Kerenszkij vezette Ideiglenes Kormány mindent megtett azért, hogy külföldre deportálja őket. 

Mivel a Romanovok a legtöbb európai uralkodó családdal sok szálon rokonságban álltak, a mai napig történelmi vita zajlik arról, miért nem sikerült kimenteni a lemondott cárt és családját Oroszországból - a brit kormány gyakorlatilag visszautasította Kerenszkij sürgetését a cári család befogadására.

Így viszont a bolsevik hatalomátvétel után Leninnek módja volt, hogy három évtizeddel bátyja kivégzése után brutális bosszút álljon a cár családján. 

Először Mihály nagyherceget végeztette ki 1918. június 13-án éjszaka. 

Ezt követően a már több mint egy éve fogságban lévő volt cárt, feleségét, Alekszandrát és öt gyermeküket állították kivégzőosztag elé személyzetükkel együtt Jekatyerinburgban 1918. július 17-én éjszaka.

Leninék ezzel sem elégedtek azonban meg. Egy nappal később a jekatyerinburgi tömeggyilkosságtól nem messze, egy szénbányában, gránátokkal kivégezték Elizabet Fedorova nagyhercegnőt, a cárné kolostorba vonult testvérét, és további négy Romanovot.

A bolsevik bosszú fél évvel később, 1919. január 18-án lett teljessé, amikor az utolsó életben maradt és Oroszországban rekedt négy Romanov nagyherceget kivégzőosztag elé állították Szentpétervárott.

Velük együtt összesen a cári család 18 tagját irtották ki Lenin parancsára. 

1922. májusában szélütést szenvedett, amelyet két további követett, és 1924. januárjában, 53 éves korában meghalt.

A cári család meggyilkolt tagjai közül csak néhány személynek sikerült a tömegsírokból azonosítani a maradványait.

II. Miklóst és családját az orosz ortodox egyház 2000-ben szentté avatta.