Kálid Artúr verseket tanult, amikor gyerekként ütötték-verték

A színész Lutter Imrének mesélt az ATV-ben az állami gondozásban eltöltött drámai évekről.

Tragikus gyerekkor terhét hordozza Kálid Artúr, aki szülők nélkül, állami gondozásban nőtt fel. 

Az 1988-as Ki mit tud? és az Angyalbőrben című sorozat révén ismertté lett színészt a születésekor elhagyta az anyja, afrikai apját gyerekként nem ismerte, majd amikor ötévesen visszahelyezték a nőhöz, éveken át bántalmazták: az anyja és a nevelőapja is rendszeresen megverte. 

A színész azonban azt vallja, ha nem éli át ezt a szörnyű kálváriát, talán sosem találta volna meg a szenvedélyét, a színészetet.

– A mostoha apám nagyon nem bírta elviselni a létezésemet, és lépten-nyomon, ahol csak lehetett, ennek hangot is adott. Egyszer repült egy klumpa, az eltalálta a mellkasomat, arról később látleletet vettek föl – sóhajtott a Will Smith, Denzel Washington vagy Vin Diesel magyar hangjaként is ismert színész, aki a Sorok közül Lutter Imrével című műsor felvételén idézte fel megrázó gyermekkorát. 

Kálid Artúr a szerda este 22:25-kor az ATV-n adásba kerülő új részben élete egyik legszomorúbb élményét is elmesélte, azt az esetet, amely ahhoz vezetett, hogy végérvényesen állami gondozásban maradt.

– Egy ilyen téli reggel volt, és az overált akarta valahogy rám tuszkolni anyám, és hát nem jött már rám, mert kicsi volt. Nagyon ideges lett, pofon vágott. Elmentem az iskolába, mert az elsőt még ott kezdtem, és a tanítónő kérdezte, hogy ez micsoda. 

Már délután jött értem a gyámügytől az ember, aki azonnal visszavitt állami gondozásba – mesélte Artúr. 

Arra a képre például nagyon emlékszem, ahogy üvöltve sírok, hogy nem akarok elmenni. Anyám kint állt a kapuban, ő is sírt azért, mert visznek – mesélte a színész, aki ekkor már nyolcéves volt. Ebben a korban már sokkal nehezebben fogadnak örökbe gyerekeket, neki mégis adódott ilyen lehetősége. Ám ez is csak a hányattatásai újabb fejezete lett.

– Elvisznek egy reménybeli nevelőszülőhöz, ahonnan aztán visszavisznek, mert kiderül, hogy nem is vihettek volna oda, mert az anyám nem mondott le rólam. Valahogy megpróbálták a törvényeket kijátszani, de a törvények kellő időben mégis közbeszóltak. Ott vagy két vagy három hónapig, beleéled magad, majd egyszer csak azt mondják, oké, szevasz, menjél vissza – osztotta meg Kálid Artúr a keserű emléket. 

Szerencsére mindig voltak olyan családok, akik segítették. Az egyikük miatt az eredetileg Majoros néven született Artúr ma már Winkler néven él hivatalosan, a Kálid művésznevet pedig egy olyan família tiszteletére választotta, amely szintén magához akarta venni.

Artúr ma már azt vallja, a gyerekkori megpróbáltatásainak köszönheti imádott hivatását, mert az érzelmi megrázkódtatások elől a versekhez menekült, az állami gondozásban pedig túlélési stratégia volt számára, hogy szívesen szerepelt, így vívott ki magának elismerést és szeretetet.

– Egyértelműen az állami gondozottságom számlájára írható, hogy én most itt vagyok, tehát hogy színész vagyok – vallotta meg Lutter Imrének Kálid Artúr, aki arról is beszél a műsorban, hogyan reagálnak gyermekei, ha meghallják a hangját kedvenc mesefigurájuk bőrében.