Az Iowai Egyetem Orvosi Karának Carver Orvosi Főiskolája közzétette egy véletlenszerű, II. fázisú vizsgálat eredményeit, amelyben azt vizsgálták, hogy milyen hatással van a hasnyálmirigyrákos betegeknél a nagy dózisú C-vitamin hozzáadása az intravénás kemoterápiás kezelésekhez.
A kutatók megállapították, hogy heti háromszor 75 gramm C-vitamin beadása megduplázta a késői stádiumú, áttétes hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek teljes túlélési arányát nyolc hónapról 16 hónapra. A Redox Biology című folyóiratban közzétett tanulmány azt is megállapította, hogy a progressziómentes túlélés négyről hat hónapra nőtt – írja a New York Post.
A kutatás vezetője, Dr. Joseph Cullen, az Iowai Egyetem sebészeti és sugáronkológiai professzora elmondta, hogy a „korszakalkotó” eredmények a C-vitaminnal kapcsolatos 20 éves kutatás eredményei.
A C-vitamin laboratóriumi tesztelése után az iowai kutatók megállapították, hogy a C-vitamin sokkal nagyobb dózisban történő alkalmazása „nagyszerűen működött” a rákos sejtek elpusztításában.
„Azt találtuk, hogy ezekben a nagy dózisokban az aszkorbát [C-vitamin] valójában hidrogén-peroxidot termel” – mondta Cullen. „És a hidrogén-peroxid az, ami elpusztítja a rákos sejteket.”
A kutató szerint azok a betegek, akik a II. fázisú, az FDA által jóváhagyott vizsgálatban C-vitamint kaptak, úgy tűnt, hogy „jobban tolerálták a kapott kemoterápiát”. „Ezért több kemoterápiát kaptak hosszabb ideig és nagyobb dózisban, ami szintén elpusztította a tumorsejteket” – tette hozzá.
Az intravénás C-vitamin más rákfajták ellen is segíthet Cullen szerint, aki megemlítette, hogy kollégái a tüdő- és agydaganat kezelését vizsgálják.
Dr. Georgios Georgakis, a New York-i Stony Brook Medicine sebészeti onkológusa megjegyezte, hogy ezek az eredmények „potenciálisan áttörést jelenthetnek” a rákos betegek számára. „Úgy tűnik, hogy szinergikusan működik a kemoterápiával” – tette hozzá Georgakis, aki nem vett részt a kutatásban.
Dr. Joshua Strauss, a New Jersey-i Morristownban működő Atlantic Medical Group Advanced Care Oncology and Hematology Associates hematológusa és onkológusa szintén támogatását fejezte ki a módszer mellett. „A mostanihoz hasonló kis klinikai vizsgálatok az utóbbi időben izgalmas és következetes jeleket adtak arra vonatkozóan, hogy az olcsó és jól tolerálható C-vitamin javíthatja a kemoterápia hatékonyságát jó életminőség mellett” – mondta.
Strauss szerint a C-vitamin, más néven aszkorbinsav, egy „alapvető étrendi tápanyag,” amely számos élelmiszerben megtalálható, például citrusfélékben, paradicsomban, burgonyában, brokkoliban, eperben, káposztában és spenótban.
Georgakis kiemelte, hogy a C-vitamin segíthet a szövetek növekedésében és regenerálódásában, a kollagéntermelésben, a sebgyógyulásban, a csontok és a bőr egészségének fenntartásában, valamint az immunrendszer támogatásában.
Alacsonyabb dózisban a C-vitamin antioxidánsként működik. Az Élelmiszer- és Gyógyszerfelügyelet (FDA) napi 75–90 mg bevitelét javasolja. Cullen rámutatott, hogy amikor a szervezet elegendő C-vitamint felvett, a felesleget a vesék kiválasztják, és az már nem szívódik fel. Azonban, ha a dózisokat jelentősen megemelik, például 75 grammra, a C-vitamin prooxidánsként kezd viselkedni.
„Valójában reaktív oxigénfajtákat hoz létre, amelyek hatékonyan pusztítják el a rákos sejteket” – mondta.
Cullen szerint a kutatás folytatásához egy gyógyszercég támogatására lenne szükség, mivel egy III. fázisú, „több millió dolláros” klinikai vizsgálat finanszírozása elengedhetetlen.
Egyelőre azt javasolja, hogy azok a rákbetegek, akik érdeklődnek az intravénás C-vitamin alkalmazása iránt, konzultáljanak onkológusukkal, és keressenek olyan szakembereket, akik képesek ezt a kezelést alkalmazni.
Strauss méltatta a kutatókat és a Nemzeti Rákkutató Intézetet az erőfeszítéseikért, megjegyezve, hogy „óvatos optimizmussal” olvasta az eredményeket.
„A hasnyálmirigyrák rendkívül nehezen kezelhető, és mindig bizakodó vagyok, amikor pozitív eredményeket olvasok egy II. fázisú vizsgálatból” – folytatta. „A vizsgálatnak azonban számos korlátja van, és az eredményeket óvatosan kell értelmezni”.
Strauss és a tanulmány szerzői elismerték a kutatás néhány korlátját, például a kis, mindössze 34 fős mintát és a sokféleség hiányát. „Nagyobb, randomizált III. fázisú vizsgálatokra van szükség az eredmények megerősítéséhez, mielőtt ez széles körben alkalmazott klinikai módszerré válhatna” – mondta Strauss.
Georgakis egyetértett abban, hogy bár a vizsgálat „nagyon jó eredményt” hozott, ez „nem a csodafegyver a rák kezelésében.” „Ez azonban pontosan az, amire szükségünk van – fokozatos, jó eredményekre a rák elleni harcban” – tette hozzá.
Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!