Hirdetés

Hamarosan kezdik az iskolát a Covid-lezárások alatt született gyermekek, az aggodalom nem is lehetne nagyobb

Virág Sára portré Virág Sára

Most érkezett el az ideje annak, hogy a koronavírus kellős közepén született gyermekek csatlakozzanak a közoktatási intézményekhez. Ezt azonban igencsak komoly aggodalom kíséri, részben a szakértők, részben pedig a szülők részéről, hiszen ezek a gyermekek egyértelműen hátrányos helyezetből indulnak: nagyjából két évvel vannak lemaradva az elvárhatótól. 

A 2020-ban világott látott csecsemők a járványügyi korlátozások idején kezdtek megismerkedni a nagyvilággal. Az életük sokáig egy aprócska buborékban zajlott, ahol szinte mindenki arcát maszk fedte. Az olyan, mások számára evidens társadalmi események, mint egy nagycsaládi találkozó, a játszótéren tett rendszeres látogatások vagy egy baba-mama foglalkozás számukra gyakorlatilag ismeretlen maradt. A közszolgáltatások rendkívüli leterheltsége pedig azt is jelentette, hogy sok gyermeket nem látta személyesen a védőnő, aki esetleg idejekorán észrevehette volna az esetleges fejlődési rendellenességeket.  

Ezek a gyermekek ma már négyévesek, ez pedig azt jelenti, hogy Angliában most csatlakoznak a közoktatási rendszerhez. Több szakértő is arra figyelmeztetett, hogy a tanároknak fel kell készülniük ezen gyermekek visszamaradt nyelvi, érzelmi és szociális készségeire. Ugyanúgy, ahogy számtalan problémát tapasztaltak azoknál a gyermekeknél, akik nagyon fiatalok voltak a járvány idején. 

Egy északnyugat-angliai általános iskola igazgatója arról beszélt, egyre több az olyan gyermek, akik harapdálják, dobálják vagy köpködik egymást, emellett nagyon nehezen tartják be a szabályokat és nem tudnak koncentrálni a foglalkozásokon sem. "Egyszerűen nincs meg a szókincsük ahhoz, hogy ki tudják fejezni, amit éreznek, nagyjából két évvel vannak lemaradva a fejlődésben akkor, amikor ide megérkeznek" – tette hozzá. Louisa Reeves, a Speech and Language UK nevű jótékonysági szervezet tisztségviselője szerint míg a legtöbb gyermek járni megtanulna anélkül is, hogy erre a környezetében mintát lásson, a beszéd nem egészen ilyen – írja a Guardian

"Ideális esetben egy csecsemőnek rengeteg emberrel kellene találkoznia és hallani őket beszélni, hogy meglegyen a megfelelő tapasztalatuk, de ez semennyire nem történt meg a járvány idején" – magyarázta. A maszkok miatt pedig az emberek arckifejezéseit sem látták, így a mimikáikból sem tudtak olvasni. Reeves azt is elmondta, a szülők sokszor szavak nélkül is tudták, hogy mire gondol a gyermekük, így például ha rámutattak egy innivalóra, azt azonnal odaadták nekik és nem kellett a szót használniuk. 

Mint mondta, ő aggódik amiatt, hogy sokan nem is tudják, mennyire fontos beszélni egy csecsemőhöz. "A kis piros egészségügyi könyv, amit mindenki megkap, a súlygyarapodást, az oltásokat meg a táplálkozást taglalja, holott bele kellene írni a beszédet is" – fogalmazott. Emellett azt is elmondta, hogy sok csecsemőt csak telefonon keresztül "vizsgált meg" a nővér, így pedig könnyebben elmulaszthatták a figyelmeztető jelzéseket, ha valami esetleg nem volt rendben. 

A jótékonysági szervezet szerint az Egyesült Királyságban minden ötödik gyermek, összesen nagyjából 1,9 millió küzd beszédbeli problémákkal. 

A probléma nem újkeletű, már a világjárvány előtt is jelen volt, különös tekintettel a hátrányos helyzetű közösségekben. A szervezet felmérése szerint pedig a tanárok közel ötven százaléka úgy vélte, hogy nem kaptak megfelelő felkészítést ahhoz, hogy ezt a helyzetet kezeljék. "Nem tanuljuk meg, hogy hogyan kell beszélni tanítani, pedig ez őrültség" – fogalmazott Reeves. Katrina Morley, a Tees Valley Education Trust vezérigazgatója; az intézmény négy általános iskolát is működtet a régió legszegényebb településein. Morley arra hívta fel a figyelmet, hogy ha valaki szegényebb környezetben nő fel, akkor a szókincs átlagosan 3000 szóval lesz kevesebb, mint az ideálisabb helyzetben lévő társainak. 

És bár a finanszírozás nagyon szűkös, Katrina Morley továbbra is azért dolgozik, hogy megfelelő támogatást tudjon nyújtani a szegényebb sorban élő családoknak. Elkötelezetten segít azoknak a szülőknek, akik esetleg egyedül nevelik a gyermekeiket, több műszakban dolgoznak vagy szimplán "csak" napi szinten küzdenek a megélhetésért. Julian Grenier, az Education Endowment Foundation munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy ezeknek a problémáknak a leküzdése létfontosságú, mert a hátrányos helyzetű gyerekek lemaradottsága folyamatosan csak duplázódik. Az iskolába kerülésükkör átlagosan öt hónapos lemaradottságban vannak, ami az általános iskola majd a gimnázium végére is megduplázódik. 

Elindult a Naphire.hu YouTube-csatornája, iratkozzon fel a legfrissebb videóinkért!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés