20 ember halt meg egy szörnyű sífelvonó-katasztrófában - képtelenség feldolgozni, ami 25 éve történt

Huszonöt éve, 1998. február 3-án Észak-Olaszországban, Cavalese mellett egy gyakorlatozó amerikai katonai repülőgép elszakította a sífelvonó drótkötelét, a mélybe zuhanó gondolában húsz ember lelte halálát.

A dél-tiroli Dolomitokban fekvő Alpe Cermis sípályájának felvonója az ezer méter magasan fekvő Cavalese községből visz fel a 2229 méteres hegycsúcsra. A lefelé közlekedő kabin 1998. február 3-án 15 óra 13 perckor 300 méterre volt az alsó végállomástól, amikor egy alacsonyan szálló, 800 kilométeres óránkénti sebességgel érkező amerikai katonai repülőgép szárnya 50 méterrel lejjebb elvágta a felvonó sodronykötelét. Az utasokkal teli gondola 110 méteres magasságból a hegygerincnek csapódott, majd tovább gördült lefelé a hegyoldalon. A balesetet senki nem élte túl, a húsz halálos áldozat közül három volt olasz (egyikük a sífelvonó kezelője), hét német (egy szászországi síklub tagjai), öt belga, két osztrák, két lengyel és egy holland állampolgár.

A vizsgálati jegyzőkönyv szerint a katasztrófát egy Grumman EA-6B Prowler típusú két hajtóműves, középszárnyas, rádióelektronikai hadviselésre felkészített amerikai repülőgép okozta, amelynek pilótája Richard J. Ashby százados, navigátora Joseph P. Schweitzer százados volt. Ashby csaknem 800, Schweitzer több mint 1100 órás tapasztalattal rendelkezett katonai gépeken, ennek jelentős részét ezen a típuson teljesítették, a négyfős személyzet három tagja már az Egyesült Államokba történő hazautazásra készült. Mint kiderült, a magas hegyek közötti keskeny völgyben 80-100 méteres magasságban érkező gép balra kanyarodva próbált meg a kötélpálya alatt átrepülni, és jobb szárnyával elszakította a drótsodronyt. A műszaki szakértők a szárny erős csuklószerkezetének tulajdonították, hogy az nem szakadt le és a pilóták a farkán és szárnyán megsérült repülővel vissza tudtak térni az avianói légitámaszpontra.

A repülési terv alacsony magasságú átrepüléseket irányzott elő az avianói amerikai légibázisról indulva Olaszország északkeleti részén. A személyzet feladata a repülési naplók és térképek előkészítése, az üzemanyagfogyasztás és az időjárási helyzet felmérése volt. A felderítő út minimális repülési magasságát ezer lábban (300 méter) határozták meg, mert a személyzet nem vette figyelembe azt az 1997-es olasz kormányrendeletet, amely megtiltotta a kétezer láb (610 méter) alatti repülést a térségben - ugyanakkor a sífelvonó alatti repülést minden utasítás tiltotta. A katonai gépek rendszeres mélyrepülései miatt a lakosság már korábban is tiltakozott, az ügyben a térség parlamenti képviselője fél évvel korábban, 1997. június 25-én interpellált, és a regionális vezetőkkel együtt felkérte a védelmi minisztert, hogy lépjen közbe az amerikai katonai parancsnokságon.

A katasztrófa után az alacsony magasságú repüléseket leállították, Bill Clinton amerikai elnök mélységes sajnálatát fejezte ki Romano Prodi olasz miniszterelnöknek. Az áldozatok hozzátartozói utazási és temetési költségekre ötezer dollárt, kártérítésként 60 ezer dollárt kaptak, mindkettőt az amerikai kormányzat fizette. 1999-ben az olasz parlament törvényben 1,9 millió dollár további kárpótlást szavazott meg minden áldozat hozzzátartozóinak, ennek háromnegyedét fizette az Egyesült Államok. Az olasz sajtó az amerikai pilótákat tette felelőssé, a legnagyobb lapokban olyan szalagcímek jelentek meg, mint "Jenkik, haza!", vagy Oliver Stone filmjére utalva "Született gyilkosok". A felháborodást fokozta, hogy amerikai pilóták korábban is többször repültek el "bravúrosan" a drótkötelek alatt.

Az amerikai bázis parancsnoka, Timothy A. Peppe tábornok azt közölte, hogy feltehetően semmilyen műszaki hiba nem történt, de nem engedélyezte, hogy az azonnal megérkező olasz nyomozók átvizsgálják a gépet. Amikor azok néhány nappal később bejutottak a hangárba, bizonyítékként csak néhány fényképet találtak a repülésről, a gép csak később előkerült fekete dobozáról pedig minden adatot töröltek. Az olasz ügyészek azt szerették volna, ha a pilótákat olasz bíróság elé állítják, de az 1951-es úgynevezett NATO-SOFA szerződés alapján erre az Egyesült Államok igazságszolgáltatása volt jogosult, és erről az olasz kormány hivatalos kérése ellenére sem mondtak le.

Hadbíróság elé csak a két pilóta került, akiket 1999. március 4-én az összes vádpont, így a gondatlan emberölés alól is felmentettek, miután azzal védekeztek, hogy a térképeken nem szerepelt a sífelvonó, magasságmérőjük hibás volt és nem tudtak a repülési magasság korlátozását előíró olasz szabályról. Az Olaszországban döbbenetesnek és várlázítónak minősített ítéletet akkora felháborodás követte Olaszországban, hogy az téma lett Clinton és Massimo D'Alema olasz kormányfő másnapi washingtoni találkozóján is.

A vizsgálatot ezután újrakezdték, és kiderült, hogy a repülésről a katonák videófelvételt készítettek, amely tisztázhatta volna a részleteket, de ezt a leszállás után megsemmisítették. Miután a személyzet másik két tagja vádalku keretében a két pilótára vallott, a tárgyalást megismételték. Ashbyt és Schweitzert 1999 májusában bűnösnek találták az igazságszolgáltatás akadályozásában és tiszthez méltatlan viselkedésben, ezért mindkettőjüket leszerelték, Ashby hat hónapos börtönbüntetést is kapott.

A baleset, majd az azért felelős pilóták első fokon történt felmentése egy ideig súlyosan megterhelte a kétoldalú kapcsolatokat.